A 11. Légyott bevezetője

Alba, nigra

A minap pár növényt, köztük eperfát, fehéret.
Morus alba, elsőre még a neve is szép. Nem
igazán tudott elsőre eljutni hozzám:
a kertészetben szalagot köttettem reája,
hogy az enyém, s majd hazakerül a többivel,
ha fuvar akad közelben. Lett fuvar, megjött a többi.
Fehér eperfa sehol. Utána kell járnom,

hogy itthon legyen bennünk. Így járok
Deventerrel, felszalagozom, megjön,
elválaszthatatlanná tesz; többem a város,
mint elsőre gondolnám. Még a neve is szép.
Még szép, hogy ő is szalagot kötött rám,
elsőre bejöhettem neki.
Hanza, zanza, karakter-átviteli problémák,
eltérő billentyűzet,
anyánál az ipszilon zének lírva,
apánál a hiányzó szóban egymás

utáni ipszilon, zé cseréje. Anza, hiánzyó.
Megnyugszom az őszhangzat tanában.

Deventernek utánam kell járnia.
Itthonomat otthonává lakná: az IJssel látná
a Hernád-test alvadt vérét,
a Hernád-vér teste harapná IJssel jegét.
A jégnek is lírzik vérkeringése. Melyik

nap melyik kép melyik rétegnél képesebb,
melyik réteg melyik képnél rétegesebb,
azt eldönti aznapi szél, eső. Vértest,
ha Deventer. Égtest, alkotó, a részem egészen.
Líra írmagja. Kertészetem, a felszalagozó.

A nevek szépek. Élő a példa:
egy folyónak hogy lehet kettőnél több akaratja.
S hogyan lehet mind mégis mintha összeérő,
mégis mintha tóé.

Nagy tavakra kiterjedésük okán zavartan

fogják: tenger.

Zavarban vagyunk
a dolgok lefordíthatatlanságától,
átültethetetlenségeitől. Fehér eperfámat fekete
eperfám (Morus nigra) mellé ültetem,
titokban majd ott fordul szélnek,
áll esőnek a harmadik eperfám,
a zavarában fekete-fehér,
az időközben elfajzott vagy a korccsá nemesült.

Nem-e sül közben ludasra a nyelvi hibasült?
Hogy melyik folyóhiba melyikkel testvérebb,
azt eldöntik tavakról elnevezett tengerek.
Képeik: szél, esők, csepptengerek.
Szélek, közepek. Tótavak, hószavak.
Két eperfám közül a felképzelhető harmadik.
Tinták, tétpatronok, fénypapírok.
Létképes képegek.
Egyik-másik réteges lépeget.
Egyik-másik éjszalad, napkorral halad. Dev
Backspace, Dev Home, Dev Enter.

Eperfáim: művészházaspár; igazi áltermésük van.
„A nyersen és frissen fogyasztásra alkalmas
terméseket és álterméseket
gyümölcsnek nevezzük. Számos nyelv nem
ismeri a termés
és a gyümölcs közti megkülönböztetést.”
Kíváncsi vagyok,
hunlandul hogy van a különbözet. A különbözet

szó hogyan van, és hogy termés meg
gyümölcs között van-e olyan. Ott lehet a titok
nyitja, nyíltak nyíltja, a nyitok titka.
Meg hogy a szó hogyan van,
mármint hogyan érzi magát otthoni közegben.

Közelg egy nagy eső, lehet,
áradni fog a Hernád.
Közös képégre fárad eperfád, feketéd, fehéred.
Kép utal képre, szeretet szenvedélyre.

Valamikor minden kép anya volt,
valamikor minden kép jó apa.
Előbb-utóbb nem vér,
hanem tét szerint képződünk a másikhoz.
Kötődünk, ha szalaggal is, mindenképp.

Szeretem, ahogy elsőre élnek. A képlétet,
az amiértet, a holt, ahogy

a levegő forrt, kertem, ahogy folt hátán folt.

Vass Tibor

Átvett újraközlés | Forrás: Spanyolnátha
Készült 2011. áprilisában, a 11. Miskolci Operafesztivál kísérőprogramjaként megszervezett 11. Légyott-projekt – Bartók + Verdiend (Randevú Deventerben) – bevezetőjeként | Megjelent a Spanyolnátha 2011/3. számában
Még nincs komment

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címeket sohasem osztjuk meg másokkal. A kötelezően kitöltendő mezők csillaggal megjelölve *