Címke-archívum: Útiesszé

Idő. Utazás.

Ha az idő jó, akkor utazás… Olykor fel szoktam tenni önmagamnak a kérdést, hol is érzem magam a legjobban. A leggyakoribb válaszom: mindenhol. A második leggyakoribb: ott, ahol éppen vagyok. A harmadik: útközben. Eddig szerencsésen sikerült megkímélnem magam attól, hogy olyan helyre utazzam, ahol csak az esélye is fennállhat, hogy nem érzem jól magam. Utoljára […]

A valódi firenzei trattoria

Egy valódi firenzei trattoria zárva van. Pontosabban, csak este 7-kor nyit, és nem sokkal később le is húzza a rolót. (Meg dél körül két-három órára látogatható, de akkor meg ki akarna enni a bőséges szállodai reggeli után?) Mindezt, a nyelvi problémákat elkerülendő, praktikus kis óralapok jelzik a kirakatban. Az ember, úgy este 6 felé, kószálni […]

Left Turn on Manitou Drive

Ez is valami, hogy az őslakók Nagy Szelleme legalább utcanévként bekerült a sápadt arcúak fogalomkörébe, fut át fejemen a gondolat, miközben a navigáció bizalmaskodó utasításának – Left Turn on Manitou Drive – engedelmeskedem. A bűntudatnak több más nyomát is felfedezem kanadai barangolásom során: emlékműveket az őslakosok és honfoglalók egymással történt megbékéléséről, szobrokat híres eszkimó és […]

Macskák, szeráf

Reggelenként a dolgok mélyével, esténként pedig a dolgok magasával foglalkozom. A napom többé része egy sereg macska és egyetlen szeráf zárójelének közében telik el. Reggelenként masszív üledékben haladok előre, lábammal a hajnali csillogás járdára kéregben fagyott, vastag jegét töröm, tiprom az éjszaka fényre került maradékát, szemétbe, lehullt falevelekbe lépek, cipőtalpnyomokat hagyok magam mögött, szagok és […]

A Mennybemenetel temploma

Amiért ebbe a városba vezet az utam, azt egy évtizede pontosan tudom, de hogy a város miként is néz majd ki, azt nem sejtem. Járatos lettem a magam világában, tisztában vagyok azzal, hol vezet ki belőle vágat, ajtó, avagy éppen alagút, amely természetesen előbb-utóbb visszavisz magamhoz, mikor keveredek el a benne keresztül-kasul futó, egyre-másra átalakuló […]

Az utolsó napban sosincs…

Az utolsó napban sosincs újdonság. Most sem. Lassan pereg az eső, leginkább szemerkél, de az is elég, hogy a mikrobusz ablakát alaposan lefüggönyözze. A tó és a hegyek lába alá kuporgó halmok között kanyarog az út, Da li négy városa és vagy tíz falva közül némelyiket érintve, másokról megfeledkezve. Az autóbusz-pályaudvarra igyekvés közben mindössze nekem […]

Bangkokból a laoszi-burmai határvároson át…

Bangkokból a laoszi-burmai határvároson át, Chang Rai érintésével repül a gép Kunmingba. Annak idején Stockholmba menve Varsóban leszállt a járat, s a fel- és leszállás duplázása tette oly emlékezetesen nehézzé azt az utat. Most, talán mert nem figyeltem eléggé, meglepett, hogy a repülés megszakadt. Ráadásul a gépet el kell hagyni, a biztonságérzetem végképp elhagy. Hiába […]

Kunming városában több ezer téglafallal…

Kunming városában több ezer téglafallal, drótkerítéssel elkerített telep egzisztál, amelynek bejáratán díszkapu jelzi: ezek városi fennhatóságon kívül esnek, saját közigazgatásuk, népességük és kereskedelmük van. Ahol éppen lakom, szintén elkerített, magas falakkal védett, a járműforgalmat kapuval lassító portaszolgálattal rendelkező telepféle, de inkább lakóközösségnek látszik, mert míg a többi telep több száz házból áll, ez két öt […]

Vasárnap reggel ébred a város…

Vasárnap reggel ébred a város: a taxiban vezeték nélküli hálózatot érzékel a komputerem. Kína nem örvendeztet meg a netre való felkapcsolódás lehetőségeivel, annak ellenére, hogy lakói bőséggel ellátottak elektronikai cikkekkel. Egyedül (majdnem egyedül) suhanunk a főúton, itt-ott kerékpárosok, esőköpenybe burkolt kismotorosok (a köpenyen rés nyílik a visszapillantó tükör számára; elöl átlátszó, hogy a reflektor fényét […]

Ugyan a megveszekedett esőcseppek…

Ugyan a megveszekedett esőcseppek egyike se éri el a földet, mégis az az érzésem, mintha zivatarban állnék. Apró szemű, sűrű, minden kontúrt feloldó, a tárgyak körvonalait magának követelő záporban. Nehézkes a légzés azért, mert szervezetemnek szokatlan a tengerszint felett kétezer méteres magasság, ahol a metropolisz a fennsíkon fekszik. Az esőzés számomra akkor kezdődött, amikor landol […]