Címke-archívum: Netnapló

Coleman Connor kedvence

Állítólag nekem mindenről Az jut eszembe. Az Evés és a Főzés. Pedig ez nem igaz! Mert például amikor egy színpadon leveles tésztás pástétomot esznek, eszembe se jut a függöny legördülése után hazaszaladni és főzni; persze ez esetben függöny nem is volt, mert a régi Átrium mozi épületében tartották a Vaknyugat című előadást. Pedig sejthettem volna, […]

A Mérleg jegyében

A Mérleg jegyében születtem, az aszcendensem is mérleg. A zodiákus ciklus 2. sorának kezdő eleme. A csillagászati év közepe, őszi napéjegyenlőség. Az ősz még meleg tónusú, aranysárgák, az óarany fénye, rövidülnek a nappalok, számbavétel, visszapillantás, mit hagytunk magunk mögött. Lassan a levelek is elhagyják helyüket, búcsú, béke, az ellentétek egyensúlya. „Párák és érett ízek évszaka.” […]

A bizonyos és az elképzelhetetlen

Emlékek és ceruzák Kilenc-tíz év körüli kislány voltam, amikor arra gondoltam, naplót kellene írni arról, mit csinálnak rendre rosszul a felnőttek, hogy én majd jobban neveljem a gyerekemet, neki majd jobb legyen. De nem találtam biztonságos helyet a füzet elrejtésére, ezért – félve a lelepleződéstől – inkább este az ágyban, elalvás előtt, többször elismételtem magamban, […]

Másfél év Berlinben

Még kevés hét hátravan a 16 hónapból, de a lényegen ez már nem változtat. Fájó szívvel csomagolunk, de lássuk az összefoglalót! Munka Dani nagyvonalú ösztöndíja teljes szabadságot adott, így ő csak a kutatásával foglalkozott ezalatt. Két Három nagyobb cikke született az itteni együttműködésekből, amelyek nem jöttek volna létre máshogy (meg sok másik, amelyeket bárhol világra […]

Egy év Izraelben

Rögtön előrebocsátom, az egy év csalóka, én végül hét hónapot, Dani, a férjem nyolcat töltött Izraelben. Azt is leszögezem, hogy nagyon-nagyon elégedettek vagyunk, hatalmas kaland volt ez az év, egy pillanatra sem bántuk meg. Vegyük sorra! Munka Dani munkája – hát ezért jöttünk ki, ugye. Szépen haladt, sok együttműködést sikerült kialakítania, jellemzően éppen itt vendégeskedő […]

Egytől hétig

Egy terasz Fáradt vagyok ma (is) nagyon, de legalább belesüt a nap az otromba és lélektelen hideg szélbe, ablakon át kellemes az érzés, akvárium-lét, üvegház-hatás. A teraszra levegőzni és kortyolni munkaóránként épp jó, lányom követ s kísér, nemsokára hiányozni fog, ha csak úgy magamtól, egyedül lépek a járólapokra, nem adom rá a cipőt, a kardigánt, […]

Egész nap…

Egész nap szemerkélt. Igazi nagypénteki idő volt Húsvét hétfőjén. A szél se páhongott, a nap elő nem bújt. A kicsi sárga virág szirmot sem bontott, a tulipánok – édesanyám szerint – már néhány éve a kiskertünk helyett Kínában nyílnak. Csak az aranyeső, az zuhatagult. A mostaniak helyett a gyerekként megélt Húsvétok rémlenek. A hatalmas házfelfordítás […]

Életem legjobb képe

Mennyivel könnyebb írni a képről, mint megcsinálni. Csapnivaló fotós vagyok, és ez már így is marad: életemben egy jó képet készítettem, az olyan, mint valamelyik Antonioni-film egy kockája. Apámmal és anyámmal vendégségbe indulunk, át a lakótelepen, alulról fölfelé fotóztam, egy négyéves hogyan is nézhetne másként. Ferde a kép, valószínűleg ettől lett jó, dőlnek a házak […]