Címke-archívum: Micsoda útjaim…

Utószó a helyek emlékeihez

A Micsoda útjaim… 2. írásai közben örömmel fedeztem fel: bizonyos szempontból benne ragadtam a gyerekkoromban. Négy és tizenegy éves korom között Nagykanizsán, Gyékényesen, Őrtilosban, Perecsenypusztán és Balatonfenyvesen mindenféle könyvek habzsolása mellett mérhetetlenül sok időt töltöttem bámészkodással, kövek, fák, növények, állatok, felhők, vízcseppek, fények és árnyékok felfedezésével. Eléggé magányos, elhúzódó lény voltam, se a gyerekek, se […]

Fény van minden tárgy felett…

Barátaim rábeszélésére 1972 májusában–júniusában csatlakoztam a görög körutazáshoz. Nem vonzottak a romok, semmi, ami régi, csak a modern művészet és a legmodernebb tudományos szemléletek. Az athéni Akropoliszt meg sem akartam nézni. Utolsónak tápászkodtam fel a buszban, és álmosan lépegettem lefelé. Szó szerint földbe gyökerezett a lábam, amikor a vakító fényben megláttam a hegytetőn, 150 méter […]

Hegyek között, völgyek között…

Hozzám a dimbes-dombos, ligetekkel és magányos fákkal, haszonnövényekkel és füves részekkel váltakozó tájak állnak közel. A sokféle zöld egymás mellett, mögött s a rájuk boruló ezernyi kék ég. Mint amikor a nagyapám lovaival (most autóval) elhagyjuk Nagykanizsát Gyékényes felé, és Surd után közeledünk a liliomfákkal teli Zákányhoz. Szívmelengető látvány! És otthonos. Vagy Toszkána, Provence gyerekkori […]

Tavaly Marienbadban…

Ahogy ez nálam lenni szokott, kicsit körülményes módon jutottam egy újabb, semmi máshoz nem hasonlítható látványhoz, élményhez. Eredetileg ez is egy festménnyel kezdődött. Méghozzá 1979-ben, amikor szerencsés körülmények között, nyitástól zárásig – délelőtt fél tíztől este hétig – a drezdai könyvtárban tanultam a művészettörténetet. A Sächsische Landesbibliothek könyvolvasótermében körülbelül 15 ezer kötetes kézikönyvtár található. Attól, […]

Zadarnál a tenger – Dugi Otok sziget

Márai Sándor írta: „A fényt, a világot csak azok a népek ismerik igazán, amelyeknek tengert adott sorsuk. A tenger a másik haza, a végtelen.” Ha jól számolom, ha nem csal meg az emlékezetem, 19 ország partjain láttam a tengert. És az Atlanti-óceánt több helyen, és a Csendes-óceánt 1984-ben Észak-Koreában Wonsannál. Először 1967-ben, 23 éves koromban, […]

Karthágó, Klee – Tunézia

Még mindig Klee. Ötvenéves korom után már erősen sznob mivoltom – kulturális érdeklődésem – is meghatározta az új utazások, helyszínek választását. Legalább három-négy okom volt arra, hogy felfedezzem Tunéziát és ezen belül leginkább Karthágót. Egyrészt Paul Klee, aki 1914 áprilisában August Mackéval és Louis Moillet-val pár napot töltött Hammametben (úgyhogy ott foglaltam szállást), és ez […]

Paul Klee Központ – Bern

Tájak, hegyek, vizek, égbolt, kert, rét, virágok, madarak, fények, színek – egyrészt. Másrészt múzeumok, festmények. Vannak kiemelkedően kedvenc múzeumaim. Ez azt jelenti, hogy az épület, a környezete, a belső tér, a kiállításrendezés és a bemutatott festmények, szobrok együttese. Az egész. Mindenekelőtt a Beyeler-gyűjtemény Bázelban. A Rembrandthuis Amszterdamban. A Blaue Reiter Münchenben (Lenbachhaus). A Musée Marmotten […]

Galileai-tó és a Hegyi beszéd színhelye

A Talmud, a zsidó bibliaértelmezés a Galileai-tengert „Isten szemének” nevezi. A tó hárfa alakjáról kapta héber nevét: Kinneret. A görög nyelvű Szentírásban a tó nyugati partján fekvő termékeny síkvidéket el-Guvertnek hívják (ez a gan = kert szóból ered). Josephus Flavius zsidó történetíró szerint a tó neve ebből származik, de az Újszövetségben mindössze egyszer szerepel Genezáreti-tóként, […]

Giverny – Monet kertje

Talán a gyerekkori kertek miatt. A gazdátlan Deutsch-villa kertjében a lilásfehér tulipánfáról – ott olvastam – figyelni a fény felé törekvő izmos virágokat az egyre sűrűbb, magasabb zöld aljnövényzetből, Nagykanizsán. Anyám színes hortenziabokrai, a kétnyári százszorszépek, nefelejcsek, sárga violák és a korán virágzó évelők: nárciszok, tulipánok, szívvirágok, változatos szegfűi, kardvirágai, őszirózsái, a házfalon magasra futtatva […]

Szantorini: Théra – Akrotiri

Már amikor Krétáról írtam a Micsoda útjaimban… (2011), tudtam, hogy mesélek még a 35 kilométer átmérőjű Szantorini-szigetről (Sztongülosz: kerek sziget), Théráról, Akrotiriről, mint a csodák helyszíneiről. Kétszer láthattam: 1983-ban (39 évesen) Athénból mentünk hajóval (körülbelül 200 kilométer), majd 1989-ben (45 évesen) Krétáról (mintegy 100 kilométer) hajóval, palackorrú, játékos, fütyülő delfinek kíséretében – mint ahogy egy […]