Címke-archívum: Kritika

Minden inog

Az utóbbi években megszoktuk, hogy Horváth Csaba szkénés rendezései erős irodalmi alapanyagra és nem kortárs történetekre épülnek (még akkor sem, ha maga a szerző kortárs). A tavalyi, Trafóban bemutatott A te országod kivétel, hiszen Keresztury Tibor Tar Sándor-átirata a közelmúltból is a mához szól. Idén azonban a fortésok visszatértek a Szkénébe, méghozzá egy nem túl […]

Egy a kettő, kettő az egy

Már a kiállítás címe is sokatmondó szójáték, nincs kétségünk a kettősség láttán, hogy egymásra rímelnek az alkotások, miközben nagyon is különbözőek. Mindkét alkotónál sok a kollázsszerű mű. T. Horváth Éva a hordozók és felhasznált anyagok sokféleségét és ezek ötvözetét használja: pác, tus, porfesték, tempera, ceruza, toll, gipsz, kartonpapír, papírtekercs, akril, kréta, dextrin. És ezeken kívül […]

Sötét üvegcserepek

Erősebb a friss benyomás, vallja T. Horvát Éva, és ha kell, akkor átfest, változtat a képen. „Az eredmény nem mindig pozitív, de ez nem változtat a keresés szükségszerűségén.” Nem csak keres, talál is, rátalál a motívumra, formára, ha nem elsőre, másodjára. Otthon van a kalligráfiákban (ezeréves művészet), számára egyszerre gyakorlati és esztétikai kérdés is a […]

Vörös és fekete

Van valami furcsa, „most a felnőttek rosszalkodnak” hangulata annak, ahogy beülünk a Bábszínház nézőterére, kezünkben a rombuszos-napocskás, 18+ feliratú szórólappal, és egy kisgyerekhang figyelmeztet minket a betartandó szabályokra. Ráadásul az első sorokban, ahová a színpad kialakítása miatt nézők nem ülhetnek, a Bábszínház emblematikus mesefigurái várják az előadást. Így aztán Böbe babával, Pinokkióval és Csillagfiúval (a […]

Keserű Márton verse

Beköszöntött a pálinkafőzési szezon, cefreillat lengi be a magyar vidéket. Az idén kivételesen jó a termés szilvából is, körtéből is, lesz mitől bódulni a magyarnak, lakjon bár az anyaországban, vagy Erdélyben. A pálinkafőzési szezonnal egy időben Székely Csaba Bánya-trilógiájának harmadik része is megérkezett Budapestre, és ennek a ténynek annyi köze van az előbb mondottakhoz, hogy […]

Megérdemeljük?

Közel húsz éve, 1994-ben Márton László a Színház hasábjain így kezdte a Danton haláláról (r.: Hargitai Iván) szóló kritikáját: „Eleinte azt hittem, hogy az előadásnak valamilyen egészen nyilvánvaló aktuálpolitikai értelme van. Mondjuk, a Fidesz belvillongásairól szól.” Majd néhány mondattal később így folytatta: „Vagy esetleg – morfondíroztam a további jelenetek láttán – azt látjuk, amint a […]

Voltunk mint ti, lesztek, mint mi

Kijön a Sufni apró színpadára vagy harminc ember, egyforma pólóban, a mellükön a keresztnevükkel. Több sorban férnek csak el, és teljesen betöltik a színpadot. Két korosztályba tartoznak, köztük egy generációnyi hiány: nagyszülők és unokák, hetven körüliek és tízen-huszonévesek. Nem tudni, hogy tényleg nagyszülők és unokák-e, vagyis vannak-e köztük rokonok, talán igen, talán nem. Egy fiú […]

Szemrebbenés nélkül

Áll Krisztik Csaba a fehér fal előtt, körülötte, mintha géppuskával lőnék körbe, vagy késekkel dobálnák körül, teljes erővel odavágott krumplik csattannak szét a falon, a feje fölött, a füle mellett, krumplicafatok fröcsögnek, tán még az első sorban ülőkre is jut, áll, és hosszú percekig a szeme se rebben. Az ikertestvérét játszó Nagy Norbert is ott […]

Most mi van?

Felkapaszkodhatunk az Olümposz közelébe, vagy ülhetünk lent, Amphitryon házával egy szinten, a színpadot három oldalról körbevevő nézőtéren, választásunk, de inkább helyezkedési-törtetési képességeink és jószerencsénk szerint. Hogy nézőként hogyan járunk jobban, ahhoz több helyet is ki kellene próbálni, mindenesetre fentről úgy tűnik, képben vagyunk, és mindent jól látunk. A lentieknek nyilván más a véleményük. De hagyjuk […]

Van bocsánat?

Most, hogy Székely Csaba személyében már nekünk is lett egy saját Martin McDonagh-nk, és a Bánya-trilógia sikersorozata azt bizonyítja, hogy nagyon is megvan a létjogosultsága a magyar színpadokon ezeknek a magán- és közvergődéseinket falusi miliőbe helyező, sajátos, ismétlésekre épülő nyelvet beszélő, székely vagy éppen ír humorral fűszerezett daraboknak, nem kell ahhoz különösebb jóstehetség, hogy arra […]