Címke-archívum: Kiállításmegnyitó

A Víz

A víz a legsokoldalúbb elem. A finoman párolgó gőz állapotából a folyékonyon keresztül gyilkos jégcsappá képes merevedni. Bármilyen színt magára vesz, legyen az természetes színek visszatükrözése vagy művi festékanyag, alias akvarell. Képes illatanyagokkal egyesülni – 4711 –, másokkal elegyülni, átalakulni bármivé, bármilyenné. A víz a legnagyobb színész. A föld, a tűz, de még a levegő […]

Újratervezett valóságok

Amikor ilyen gyönyörű felkérést kap az ember, hogy Genezis témakörben nem is egy, hanem kilenc alkotó műve elé mondjon meghallgatásra érdemes gondolatokat, akkor elsőként az az áthallásos vicc jut eszembe, miszerint az illető a képzőművészek szerint remek orvos, az orvosok pedig remélik, legalább a képzőművészethez ért valamelyest… A „Genezis” gondolatvilágban a szakmám és a képzőművészeti […]

Kerttől kertig

Fél év telt el a téli budapesti kiállítás óta, amely 7 arnolfinis művész kollázsait mutatta be, és most itt vannak ismét, ezúttal 11-en, az ország egyik legszebb pontján. A kiállítás témája és a helyszíne egybevág: egy kertben vagyunk, a szőlőskertekkel körbevett Balaton-felvidéken, a „kert” témakörre reagáló, abból született alkotásokkal. Kívülállóként úgy gondolom, hálás téma lehet […]

Párkapcsolatok

Amikor a Párkapcsolatok címet adtam a megnyitómnak, bevallom, némi hatásvadászat is vezérelt, hiszen egy nőről és egy férfiról van szó – és ilyen párkapcsolatról legtöbbünk szívesen hallgat történeteket. Mielőtt azonban még bulvár irányba sodródnék, szolgáljon mentségemre, hogy két egymás mellett dolgozó művész alkotásait művészi párkapcsolatként is izgalmas megvizsgálni. Kapcsolatok, hálózatok bonyolult rendszerében élünk. A network […]

Láthatatlan erővonalak

A kör szimbolikáját az Arnolfini (Kör) Fesztivál című, tavaly májusi összejövetelünkön alaposan körbejártuk, a kaputól a konyháig, ecsettel, objektívvel, zongorával és számos más – önkifejezésre alkalmas – eszközzel. Amikor megtudtam, hogy S. Nagy Katalin, e kiállítás rendezője a kör kifejezést használja az itt kiállító művészcsoport megnevezésére, elgondolkoztam azon, mennyire találó kifejezés ez az ő esetükben. […]

Kilincs és nyomógomb

Nem vagyok se művészettörténész, se művészetkritikus, tehát elég nehéz a helyzetem, ha képekről és műalkotásokról kell beszélni. Nagyon fogok igyekezni, hogy ne lépjem túl az illetékességem kereteit. Egy kivételt kell tennem: a posztmodern művészetelméletben is elterjedt fogalomról fogok néhány szót mondani. Ez a dekonstrukció, amit Derrida francia filozófus talált ki – eredetileg szövegek értelmezésére, és […]

Ellentmondások harmóniája

Egymásnak látszólag ellentmondó, igazán izgalmas dolgokat kell összeillesztenünk, itt, Ladányi Imre képei között állva. A XX. század küszöbén született (egészen pontosan 1902-ben), s 29 éve halt meg, 84 évesen. Ha ezt nem tudnánk, az itt lévő képeket akár kortárs alkotásoknak is gondolhatnánk. Kétségtelenül generációkkal járt előttünk. Kecskeméten született, de Amerikában hozta létre életművét. Mindkét hazájának […]

Túl a határon

Egy héttel az első nemzetközi elektrográfiai triennálé megnyílása után, ahol a Magyar Elektrográfiai Társaság tagjai szép számban vesznek részt, és néhány héttel a társaság Bartók 32-ben rendezett tárlatát követően, újabb MET-kiállítást köszönthetünk, ezúttal itt, a Szépháromban. Belakják az elektromos és elektronikus eszközökkel készült képek a teret, és nem csak a teret: nyilvánvaló, hogy helyüket akarják […]

Makulátlan arc

Messziről indulok, de ígérem, eljutok Mózes Katalinhoz… A „homo sapiens” az egyébként általunk fel nem fogható világ hiányos tényei közül az egyetlen ismert élőlény, aki képes az elvonatkoztatott gondolkodásra. Sokat emlegetjük – megosztó vitákban is – a fizikai evolúció, a szellemi fejlődés és a morális változatlanság diszharmóniáját. A két lábra állt ember világlátása kitágult, fokozatosan […]

A teljesség felé

Egy következetes életmű legújabb darabjait láthatjuk Magén István kiállításán, a debreceni, frissen felújított Pásti utcai zsinagógában. E nagyméretű digitális nyomatok először szerepelnek a nyilvánosság előtt, az anyag ugyanakkor – egyfajta szintézisként – az alkotó korábbi művészetére is reflektál. A képek formai megjelenése a minimálishoz közelít: az alkotó bibliai szövegdarabokat dolgoz fel, nincs „ábrázolás”, a kompozíció […]