Címke-archívum: In memoriam

Az utolsó dal

Akkor mindjárt kellett volna megírni mindezt, ahogy terveztem is, de persze elmaradt, mint annyi fontos más is elmaradt már eddig, még aznap éjjel, a koncert után, vagy hagyni kicsit leszűrődni, de másnap rögtön, talán még valahol olvashatta is volna, hamiskás mosollyal nyugtázva a szájszegletében, de mégsem, és most tessék, már az évet sem tudom pontosan […]

Sound and Vision

Vannak helyzetek, amikor számomra a leginkább irigylésre méltó foglalkozásnak a teremőr tűnik. Nagyszerű alkotások között lenni napi nyolc órán át egy klimatizált helyiségben, és ezért még némi fizetést is adnak… Egyszer városom egyik legnagyobb kiállítótermében meginterjúvolták a képcsőszöket; van-e kedvencük az általuk őrzött helyiségekben? Majdnem mindegyikük igennel válaszolt, majd elkalauzolták az újságírót a műhöz, amelyet […]

Eszti nénje

Nem szerette, ha fényképezik. Nekem főleg olyan felvételeim vannak róla, amelyeken épp az arca elé kapja a kezét. Ezen a fotón talán húsz-egynéhány éves lehet. Itt nem tiltakozik, engedelmesen belenéz a kamerába. Kisimult vonások, határozott vágású, meleg Fábián-szemek, a szájszegletben huncut, hamiskás mosoly. Bátran tekint a jövőbe, vállalja, ami jön majd, nem ágál, nem panaszkodik. […]

Áprilisi szél

A néptelen Hősök terén, egyedül az emlékmű előtt, sudár nő áll, fagylaltját szájához emelve. Lehetne még lány is, de valahogy érezni, hogy asszony, vagy legalábbis eldőlt már, hogy az lesz. Sötét, minden bizonnyal kék kartonszoknya; fehér, hosszú ujjú blúz; világos, nyitott orrú szandál; citrom és csoki. Hátra fésült dús haj, telt csípő, talán kissé túl […]

Világháborús töredékek

Lassacskán mégis kirajzolódott egy kép; annak képe, hogy miképpen élt, mit érzett és gondolt Istennek ez a legelesettebb gyermeke, a hadifogoly. (Örkény István: Lágerek népe) A Keleti pályaudvar felé tartok, táskámban egy mappa és egy DVD mindenféle dokumentumokkal: levelekkel, tábori levelezőlapokkal, katonakönyvvel, igazolásokkal, fényképekkel. A hadtörténészhez igyekszem a levéltárba, akinek felajánlottuk a digitalizált anyagot. „Nem […]

Szövések, festékek, növények mindentudója

A Szent Miklósról szóló írás befejezéseként írtam, hogy életem egyik legfontosabb embere Mikulás-napon született. És most kénytelen vagyok folytatni: Mikulás napon halt meg 87 évesen Csókos Varga Györgyi, ez a különös, rejtélyes reneszánsz mesterember, színek, szövések, festékek, növények mindentudója, akihez évtizedek óta zarándokoltam Etyekre tanulni a számomra szinte megközelíthetetlen anyagismeretet, virágokban, gyógynövényekben rejlő titkokat, a […]

Belsőség

Nem a pacal volt köztünk a valódi összetartó erő, hanem a vér. A vér, a hasonló genetikai állomány, talán az eredményezte közös gasztronómiai érdeklődésünket és pacalrajongásunkat. Amikor megtudtam, hogy haldoklik, tudat alatti tiszteletadással főztem egy adag pacalpörköltöt. Ő ilyesmit már nem ehetett, gyomra önmagát és az egész testet emésztette, meghagyva egy hosszú sovány csontvázat. „Nem […]