Címke-archívum: Elsőközlés

„Kizökkent idő”

Kovács Tamás László 2018-ban Bolognában készült „Kizökkent idő” című 40 darabos grafikai sorozata irodalmi művektől kölcsönzi rejtélyes címét. A XIX. századi magyar költészetben több szerzőnél is felbukkan ez a formula (Vörösmarty Mihálynál, Vajda Péternél is; Kazinczynál például így: „Az idő kifordult sarkából”.) Philip K. Dick 1959-ben megjelent, „Time Out Of Joint” című tudományos-fantasztikus műve egy […]

Befelé is figyelünk

Befelé is figyelünk. A csend felé. Keserü Ilona csendéleteket fest, ez önmagában paradoxon, hiszen képein nincsenek virágok, csak színek. Mintha szirmukat vesztették volna, mintha valaki a szirmokat lepréselve őrizné elevenen, ahogy őrzik a hűtőházakban a gyümölcsöket, zöldségeket. Egyik szirom sem veszti el színét, az, ami. Önmaga. Időtlen, naponta látott, közhelyes, figyelemre se méltó. Keserü számára […]

Csillagokat látunk

Nem vertük be fejünket a falba, nem verte be a fejünket senki, mégis csillagokat látunk. Egyszerre hármat is. Régen fénylőt, és nem régen felfénylőket. Izgalmas hármas, csillag együttállás. Hogy miként lehetséges ez, nem kérdés, mivel a Vásárhelyi Őszi Tárlat az előző év kiemelt díjazottjait így ünnepli, lehetőséget biztosítva számukra, hogy részletesebben megismerhető legyen alkotói oeuvre-ük. […]

Egy ősi motívum művészi tükröződései

Mélyen az átkosban, 1960 és 1964 között, olyan budapesti középiskolába jártam, ahol a tanítás módszertana – a mából visszatekintve – számos szempontból meghaladta a jelenlegi magyar oktatási rendszert. Unortodox kijelentés, tudom, de életre szóló benyomást kaptam a „politechnika” című tantárgytól, amely minden két hétben egy nap iskolán kívüli ismeretszerző elfoglaltságot jelentett. Persze ehhez szerencse is […]

Megformált szabadság

Fajó Jánost és engem Kassák Lajos szellemisége hozott össze, véletlenül és sorsszerűen. 1987-ben, a huszadik századi modern művészet iránti kamasz rajongástól átitatottan, születésének 100. évfordulóján hallottam először Kassákról és életművének azon summázatáról, miszerint az irodalom, a költészet, a lapszerkesztés, a tipográfia és a képzőművészet koherens egységet képez az életműben. Becsapódó meteoritként hatottak rám ezek a […]

Mózes Katalin geometrikus alakzatai

Mózes Katalin 2003 körül kezdte festeni azokat a képeket, amelyeknek meghatározó elemei a geometriai, avagy geometrikus alakzatok. Az elsődleges látvány a kör, az ellipszis, a sokszögek, az egyenes, a görbék, a spirál, a síkbeli alakzatok és ezek térbeli megfelelői, a mértani testek. A neolitikum művészete óta, több mint tízezer éve használatosak a geometrikus jelek, szimbólumok […]

Talált tárgyak osztálya

Ha beköszönt a meleg évszak, s mindenki elkezd rendet rakni a lakásában és a kertjében, „Elvitelre” felirattal egyre többen rakják ki házuk elé megunt tárgyaikat. Többségben könyveket. Nem antikvárius értékek ezek, leginkább egyszer olvasott ragasztókötött ponyvaregények, elhalt mesterségek szakkönyvei, illetve fekete-fehér fotóalbumok a 60-as évekből. Sejthetitek, hova akarok kilyukadni; csináltam már „A szétszedett város” címmel […]

Acélszövetek és bőröndképek

Két különterem, nyitott átjárón elérhető az egyik is, a másik is. Ismét együtt a két művész (első közös kiállításuk 2012-ben a BTM – Budapest Kiállítóteremben volt). Egy város, egy absztrakt és komputerbontó világ, az élet szövetei, hol szálanként, hol darabonként. Emlékek és emlékhelyek. Fikciók, a gyerekkori élmények köszönnek vissza Regős István képein. Regős Anna szemérmesebb, […]

Urbánus idegszálak színei és tónusai

Baj, ha látszik, hogy mindkét művész – Regős Anna és Regős István – urbánus ember? Műveik a nagyvárosi élet jelenségeit, a nagyváros szellemét tükrözik. Volt időszak, amikor az urbánus kifejezés gúnynév volt. Miért vagyok urbánus? Mert hiszek abban: mindig, mindent a városi emberek adtak az emberiségnek, a többletet, az arányt, a gondolatot, a szépet. Nem […]

A belső csend

T.Horváth Éva befelé lépdel, önmaga irányába. Nem kettőzi meg önmagát, kint is van, bent is van. Zárt téren belülre tart, saját testéhez közelebb. Szokásos hely ez számára, szokásos helyzetéhez közelít. Nem fordít be semmit, sapkát, sálat, mellényt. Önmagát fordítja be és ki, s csodálattal vesszük tudomásul, mire képes. Gondolataiba mélyed, érzéseire figyel, úgy figyel a […]