Címke-archívum: Amiben voltam szereplő…

Utószó

Lezárom az Amiben voltam szereplő… sorozatot – egyelőre. Hat esszét írtam 2014–2015-ben. Mi mindent köszönhetek Farkas Istvánnak?; Kiállításokról, amelyeket rendezhettem, I. és II.; Nagyatád, Faszobrász Alkotótelep 1975–1977; Nagykanizsa, Főiskola; Vizuális nevelési program, Nagykanizsa. Mindezekben a történetekben főszereplő voltam. Jogosan merülhet fel a kérdés: és a tanszékvezetés? 1998 és 2009 között voltam a BME Szociológia és […]

Vizuális nevelési program, Nagykanizsa

Az akadémiai doktori védésem szünetében, 1996 januárjában, amikor is összeült a szakbizottság ítélethozatalra, odajött hozzám a Soros Alapítvány igazgatónője, aki tanítványom volt a nyolcvanas évek elején a Közgázon, és megkérdezte, mit fogok csinálni. Furcsa hangulatban voltam, mert amikor a három bíráló szakvéleményét hallgattam, s készültem a válaszomra, egyszer csak belém ütött: mi lenne, ha most […]

Nagykanizsa, Főiskola

Hirtelen fontossá vált, hogy megírjam ezt a nagyon személyes írást. Ugyanis ez év tavaszán, 2015. április 23-án – a szokásos, kétnapos Kanizsa-napokat megelőzve – ünnepelni fogjuk a Pannon Egyetem Nagykanizsa Kampuszt! A felsőfokú oktatás megkezdésének 15., illetve a Kanizsa Felsőoktatásáért Alapítvány létrejöttének 18. évfordulóját. Emlékkönyv készül, amelyet én szerkesztek, és amelyben nekem is meg kell […]

Kiállításokról, amelyeket rendezhettem II.

Az első fejezetben írtam az 1968 és 1973 között rendezett kiállításokról. Mondhatni: az underground korszakomról. A kezdetekről. A 24 és 29 éves korom közötti legfontosabb tevékenységemről, melyhez rendkívül intenzív műterem-látogatások kapcsolódtak. Beszélgetések és interjúk képzőművészekkel. Aztán a hetvenes években – az egyetlen nagyatádi kisplasztika bemutatót kivéve – nem rendeztem kiállításokat. A nyolcvanas évek első felében […]

Nagyatád, Faszobrász Alkotótelep, 1975–1977

Bálint Endre 1973-as kiállításkritikámra írott figyelmeztető levele után (lásd az Amiben voltam szereplő… sorozat második részében: Kiállításokról, amelyeket rendezhettem I., Arnolfini Szalon esszéportál, 2014) nem szándékoztam többé kiállításokat rendezni. A Nemzeti Galériában a művészetszociológiai kutatásaimhoz rendezett két kiállítás (1971) váratlanul ismertté tett a kortárs képzőművészek körében. Több mint száz kortárs festővel és szobrásszal készítettem 1970 […]

Kiállításokról, amelyeket rendezhettem I.

Az Amiben voltam szereplő… című sorozat első írásában az életemet, pályámat meghatározó Farkas István (1887–1944) festővel való, 33 éves korom óta tartó kapcsolatomról írtam. Most az általam rendezett kiállítások következnek. Az 1968. októberi rákosligeti Ország Lili-bemutatótól máig 110–115 kiállítást rendeztem, közülük sokat megnyitottam, s jó néhányhoz készült katalógus is, amelyet én írtam. Azt hiszem, a […]

Mi mindent köszönhetek Farkas Istvánnak?

Ezerkilencszázhetvenhét elején dr. Székács István pszichoanalitikus orvos, biokémikus váratlanul így szólt: tudok egy magának való festőt, Farkas Istvánt. Akkor már doktorátusom volt művészettörténetből, mégsem hallottam a nevét sem. Rohantam a Széchényi Könyvtárba (még a Múzeum körúton volt, a Nemzeti Múzeum hátuljában), és kikértem mindent, ami róla szól. Pataky Dénes 1970-ben megjelent kis könyve (Corvina Kiadó), […]

Elöljáróban

Amikor 65 éves koromban, a korhatár elérése miatt felhagytam a tanszékvezetéssel és az intézményigazgatással, de még 70 éves koromig taníthattam (mivel egyetemi tanár vagyok), barátaim, közeli ismerőseim azt javasolták, kezdjek bele az élettörténetem megírásába. Elvetélt kísérlet maradt, gyenge próbálkozás. Az Arnolfini Szalon szerkesztőjének, Zsubori Ervinnek a javaslata viszont nagyon is bevált. Azóta az ő kiadásában […]