Címke-archívum: 2018

A belső csend

T.Horváth Éva befelé lépdel, önmaga irányába. Nem kettőzi meg önmagát, kint is van, bent is van. Zárt téren belülre tart, saját testéhez közelebb. Szokásos hely ez számára, szokásos helyzetéhez közelít. Nem fordít be semmit, sapkát, sálat, mellényt. Önmagát fordítja be és ki, s csodálattal vesszük tudomásul, mire képes. Gondolataiba mélyed, érzéseire figyel, úgy figyel a […]

Kitárulkozás

Összegzés ez a kiállítás, a választott és alkalmazott művészi technika csúcsra járatása, egyfajta tökélyre törekvés, a burjánzó belső látomások szalagra fűzése, vonalak közé terelése, kordában tartása, a gondolatok kirajzásának nyomon követése, feltérképezése, szabadon engedése. A művész önmagába tekint, mert keresi az önmagán túli világot, a metafizikai valóságot, a tapasztalat bilincseit levetve. Az idő szívet szorító […]

Képmutatás

Molnár Iscsu István képei között vagyunk. Jó itt lenni. A képmutató, mármint én, érzem ezt, hiszen magam is Iscsu képei között élek, szeretem azokat. Vannak közöttük emblematikus jelképszerű gömbök, gömböcskék, könyvillusztrációk, ex librisek, mindegyikben van valami groteszk, hol kellemes, néha hideglelős, és szinte mindegyiken ott van – Kunderát idézve – a lét elviselhetetlen könnyűsége, amit […]

Ön?arcképek

Önarckép? Érdekes. Nem jutott volna eszembe. Van valami ásatag a szóban. Azt mondják, hogy ha nincs más modell, a festő a tükörhöz folyamodik, és önarcképet fest. A művésznövendék saját magán gyakorolja a portréfestés mesterségét. Régi dolgok ezek, egykor talán igazak voltak, manapság a festőket legkevésbé az élő modell hiánya nyomasztja. Önarckép, portré, csendélet, táj és […]

Időt formáló téralakítók

A képzőművészet gondolkodásmódjában fordulópontot jelentett a tér és az idő egymástól való elválaszthatatlanságának felismerése. A tér-idő problémakör – a tudományos élethez hasonlóan – a művészetben is a kutatások középpontjába került. A mozgás és a ritmus erőteljes megjelenítése a művészi gyakorlatban nagymértékben összefüggött az absztrakt művészet – a modernitás élenjárója – folyamatos jelenlétével, merész kérdésfelvetéseivel, a […]

Mózes Katalin legújabb munkái (2016–2018)

 Dr. Cseuz Reginának, köszönettel Mózes Katalin 2017-ben nagyméretű (115 × 85) papíralapú, olajjal és akrillal készült képei számos motívumot, formaelemet, utalást őriznek előző korszakaiból, tematikusan, jelentésrétegeiket tekintve, hangulatilag is kapcsolódnak azokhoz, mégis változásokról, sőt: megújulásról beszélhetünk. A színek is hasonlók, ám a színegyüttesek mások. Domináns szín maradt a fekete, de megnőtt a földszínek, főként a […]

Mindannyiunk családregénye

Apátok egy konok sváb – sóhajtott anyánk, ha valamiben éppen nem tudtak zöld ágra vergődni egymással. Ez volt a maximum, ami a családunkban származástechnikailag szóba jöhetett. Mi ezzel úgy voltunk, mint Connor MacLeod, a highlander, amikor a kérdésre, honnan származik, így válaszol: különböző helyekről. (Ezt a választ én is szeretem használni, ha valaki akcentusom alapján […]

Dobjunk még egyet!

Régen, mikor unalmamban utazás közben fejben találtam ki és oldottam meg másodfokú egyenleteket, foglalkoztatott a gondolat, hogy matematika tanár leszek. Ez az időszakom csupán fél évig tartott, de akkoriban kezdett el érdekelni Einstein élete és munkássága is. A TérIdő című kiállítás, illetve a hozzá kapcsolódó szimpozion már a harmadik és negyedik fejezete annak az eseménysorozatnak, […]

Megőrizni és felmutatni

Láng Eszter a jel és a róla alkotott, illetve általa közvetített képzet összetartozását, kölcsönös hasonulását hangsúlyozza, kiemelve az ebben rejlő lehetőségek, „üzenetek” változatosságát. Mindez a sokszínűség fellehető műveiben is. A tökéletesen nonfiguratív munkáktól a szimbolikus-allegorikus karakterű, vagy tájélmények emlékét sugalló absztrakt műveken át a figuratív részleteket őrző képekig terjed a skála. Mindez nem bizonytalanságot, ellenkezőleg, […]

Az eljövendő zseni kézjegyei

Néhány éve egy körkérdést szegeztek nekem, megmondanám-e, ki a tíz legfontosabb magyar festő az én rangsorolásom szerint. Nagyon nehéz a kérdés, mert általában nem neveket, névsorokat őriz az ember emlékezetében, hanem legfőképpen képeket. De hát, ha névsor, legyen névsor. Nem emlékszem már persze az akkori toplistámra, de egy dologra határozottan igen, hogy Farkas István neve […]