Címke-archívum: 2015

Milyen a jó infografika?

Az InfoTandem gyakorló infografikusaként viszonylag ritkán kerülök olyan helyzetbe, hogy egy infografikai pályázat zsűrijének tagjaként adhatok át díjat – konkrétan ez az első eset. Átérezve ennek jelentőségét, egy klasszikus, bár annál talán rövidebb laudációval készültem… A jó infografika szép. Tartalmi és formai értelemben egyaránt. Tartalmilag úgy szép, hogy állításai fontosak, pontosak, hitelesek, és a lehető […]

Anyagképek

Több olyan kisebb-nagyobb méretű művet készített T. Horváth Éva 2009 és 2013 között, amelyiknek a címe Lény, illetve Lények, egyben a mű tartalmát is megjelölve. Valóban így pontos a megnevezés. Azonosíthatatlan lények, legfeljebb áttételes utalásokkal az élő világra, hol emberekre, fejekre, hol madarakra, egyéb organikus teremtményekre. Olykor kedvesek, kellemesek, olykor inkább taszítók, meghökkentők, kellemetlenek. A […]

Ellentmondások harmóniája

Egymásnak látszólag ellentmondó, igazán izgalmas dolgokat kell összeillesztenünk, itt, Ladányi Imre képei között állva. A XX. század küszöbén született (egészen pontosan 1902-ben), s 29 éve halt meg, 84 évesen. Ha ezt nem tudnánk, az itt lévő képeket akár kortárs alkotásoknak is gondolhatnánk. Kétségtelenül generációkkal járt előttünk. Kecskeméten született, de Amerikában hozta létre életművét. Mindkét hazájának […]

Anna Margit különös világa

Húsz év szünet, eltiltás után, 1968 nyarán, Anna Margit végre kiállítást rendezhetett az Ernst Múzeumban, többségében a hatvanas években készült munkáiból. Várakozással, fokozott érdeklődéssel mentem a tárlatot megnézni. Szerencsére egyedül. Meghökkentett, megrázott, olyan volt, mint amikor 1962 nyarán Dalmandon váratlanul megbokrosodott a ló, amelyen kukoricaföldeken át baktattunk, nem csak lelökött, még oldalba is bökött. Anna […]

Egy főállású műterem-látogató visszaemlékezései

Lehetne az a cím: Az életem helyszínei. Írtam már az Arnolfini Szalon esszéportálon városokról, tájakról, munkahelyekről, kiállításokról, képekről. Ebben a sorozatban a műtermek következnek. Remélem, meggyőzően és hitelesen tudom bemutatni a számomra fontos, szemléletemet, értékrendemet meghatározó művészek környezetét. 1968-ban a Fiatal Művészek Klubja által szervezett moszkvai–leningrádi (ma: Szentpétervár) úton ismerkedtem meg képzőművészekkel. Ennek következményeként az […]

Túl a határon

Egy héttel az első nemzetközi elektrográfiai triennálé megnyílása után, ahol a Magyar Elektrográfiai Társaság tagjai szép számban vesznek részt, és néhány héttel a társaság Bartók 32-ben rendezett tárlatát követően, újabb MET-kiállítást köszönthetünk, ezúttal itt, a Szépháromban. Belakják az elektromos és elektronikus eszközökkel készült képek a teret, és nem csak a teret: nyilvánvaló, hogy helyüket akarják […]

Utószó

Lezárom az Amiben voltam szereplő… sorozatot – egyelőre. Hat esszét írtam 2014–2015-ben. Mi mindent köszönhetek Farkas Istvánnak?; Kiállításokról, amelyeket rendezhettem, I. és II.; Nagyatád, Faszobrász Alkotótelep 1975–1977; Nagykanizsa, Főiskola; Vizuális nevelési program, Nagykanizsa. Mindezekben a történetekben főszereplő voltam. Jogosan merülhet fel a kérdés: és a tanszékvezetés? 1998 és 2009 között voltam a BME Szociológia és […]

Húszimádóknak

Ma két új szókört tanulok. Az egyik a kerítésszaggató köre. Dinnye szaggatja a kerítést, Dinnye az egy kutya, a kerítés az kerítés, több. A szaggatás ua, mint máshol, szaggatásba itt azért torkollik ha szert tehetnék újabb kutyákra, trollkollik lennének a helyzet, mert egy kárikittyom a szomszédba átszökik, én a szomszédban vagyok és Dinnye igedes ak. […]

Makulátlan arc

Messziről indulok, de ígérem, eljutok Mózes Katalinhoz… A „homo sapiens” az egyébként általunk fel nem fogható világ hiányos tényei közül az egyetlen ismert élőlény, aki képes az elvonatkoztatott gondolkodásra. Sokat emlegetjük – megosztó vitákban is – a fizikai evolúció, a szellemi fejlődés és a morális változatlanság diszharmóniáját. A két lábra állt ember világlátása kitágult, fokozatosan […]

I. Cs.

A Vasárnapi Körnek volt egy előzménye a hetvenes évek közepétől, még ha nem is a tanítványaimra alapozódott (tanítani 1981 őszén kezdtem a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen óraadóként), hanem az akkori baráti körre, mindenekelőtt a Gádor család (Laci, Blani, János, Panni) és a Bodnár család kiterjedt ismeretségi körére. Talán 1974 végén, 1975 elején mondtam Szilágyi Zsuzsának […]