Címke-archívum: 2014

Sound and Vision

Vannak helyzetek, amikor számomra a leginkább irigylésre méltó foglalkozásnak a teremőr tűnik. Nagyszerű alkotások között lenni napi nyolc órán át egy klimatizált helyiségben, és ezért még némi fizetést is adnak… Egyszer városom egyik legnagyobb kiállítótermében meginterjúvolták a képcsőszöket; van-e kedvencük az általuk őrzött helyiségekben? Majdnem mindegyikük igennel válaszolt, majd elkalauzolták az újságírót a műhöz, amelyet […]

Kiállításokról, amelyeket rendezhettem II.

Az első fejezetben írtam az 1968 és 1973 között rendezett kiállításokról. Mondhatni: az underground korszakomról. A kezdetekről. A 24 és 29 éves korom közötti legfontosabb tevékenységemről, melyhez rendkívül intenzív műterem-látogatások kapcsolódtak. Beszélgetések és interjúk képzőművészekkel. Aztán a hetvenes években – az egyetlen nagyatádi kisplasztika bemutatót kivéve – nem rendeztem kiállításokat. A nyolcvanas évek első felében […]

A Budaörsi Műhely emlékezete

Több szempontból is jelképes kiállítás ez a tárlat a száz évvel ezelőtt született Fischer Ernő festőművész, illetve a Budaörsi Műhely „Öten” alkotócsoportjának munkáiból. A jelképességet igyekszem majd megindokolni, először azonban néhány szó a mesterről és a tanítványokról. Fischer Ernő 1914. július 18-án született Losoncon. Gyerekkorát és ifjúságát is szülővárosában töltötte, ott járt gimnáziumba, majd 1936-ban […]

Nagyatád, Faszobrász Alkotótelep, 1975–1977

Bálint Endre 1973-as kiállításkritikámra írott figyelmeztető levele után (lásd az Amiben voltam szereplő… sorozat második részében: Kiállításokról, amelyeket rendezhettem I., Arnolfini Szalon esszéportál, 2014) nem szándékoztam többé kiállításokat rendezni. A Nemzeti Galériában a művészetszociológiai kutatásaimhoz rendezett két kiállítás (1971) váratlanul ismertté tett a kortárs képzőművészek körében. Több mint száz kortárs festővel és szobrásszal készítettem 1970 […]

Left Turn on Manitou Drive

Ez is valami, hogy az őslakók Nagy Szelleme legalább utcanévként bekerült a sápadt arcúak fogalomkörébe, fut át fejemen a gondolat, miközben a navigáció bizalmaskodó utasításának – Left Turn on Manitou Drive – engedelmeskedem. A bűntudatnak több más nyomát is felfedezem kanadai barangolásom során: emlékműveket az őslakosok és honfoglalók egymással történt megbékéléséről, szobrokat híres eszkimó és […]

Kiállításokról, amelyeket rendezhettem I.

Az Amiben voltam szereplő… című sorozat első írásában az életemet, pályámat meghatározó Farkas István (1887–1944) festővel való, 33 éves korom óta tartó kapcsolatomról írtam. Most az általam rendezett kiállítások következnek. Az 1968. októberi rákosligeti Ország Lili-bemutatótól máig 110–115 kiállítást rendeztem, közülük sokat megnyitottam, s jó néhányhoz készült katalógus is, amelyet én írtam. Azt hiszem, a […]

Harc a szürkeséggel

Az ősznek van egy szép, piros-sárga leveles, napsütéses oldala. Ez az indián nyár, amiért oly sokan tartják ezt a legszebb évszaknak. Van azonban az a piszkosszürke változat is, amikor vagy folyton esik, vagy köd van, és olyan a világ, mintha atomháború után lennénk. Elfogy a fény. Még a hangok is. Sőt olykor az emberek is […]

Sötét. Sötétebb. Vaksötét.

Semminek sincs értelme. Ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá. Mondta Pierre Anthon, egy dán kisváros iskolájának hetedikes tanulója, majd nyugodtan meghajolt, összepakolta a holmiját és kiment osztályból. Tanácstalan osztálytársai elhatározzák, hogy bebizonyítják neki, hogy de igenis van. Megtalálják a módját. Véghezviszik. Innentől nem mesélek tovább semmit. Mindenkinek, aki úgy […]

Fischer Ernő ma

Rengeteg végiggondolandó dolog ötlik fel bennem, ha leírom a címül választott mondatot: Fischer Ernő ma. Ami a nevet illeti, ha az interneten utána szeretnénk nézni, érdemes leszűkíteni a keresést festőművészre, mert még a művész és a pedagógus kifejezésekre is nagyon bő választék adódik. A „ma” határozószó kiemelése viszont ürügy számomra arra, hogy összevessem a múltat […]

Egy elemző művész döntései

Ez egy szokatlan megnyitó szöveg, abból az alkalomból, hogy Németh Géza egy hete töltötte be a 70. születésnapját, én pedig egy hét múlva töltöm majd be azt… Gézát 1968-ban ismertem meg, Bálint Endrénél, aki a hatvanas évek egyik vezető avantgárd művésze volt (a másik Korniss Dezső). A fiatal modernek egy része Bálinthoz zarándokolt megmutatni, hogyan […]