Címke-archívum: 2010

A szenvedélyes érdeklődés lenyomatai

Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim – talán emlékeztek, így szoktam kezdeni a megnyitóimat. De most bevezetésképp csak néhány szükségesnek gondolt megjegyzés következik. Előző könyvemben (A tárlat metafizikája, Liget, 1999) a legkorábbiaktól kezdve válogattam azokból az írásaimból, melyeket akkor fontosnak éreztem, vagy amelyek különböző okokból közel álltak hozzám. Röviden: amelyeket a legfontosabbak közé soroltam. A legkorábbiak:

A fényről

A harmadik században élő, filozófiát kedvelő Gallienus császár arra adott megbízást az Alexandriából származó, Perzsiát megjárt, kedves bölcselőjének, akinek római előadásait szenátorai társaságában maga is látogatta, hogy hozzon létre egy új települést. Vélhetőleg megjelölte, hol kellene azt a várost megépíteni, amelynek a neve, a maga istencsászári szándéka szerint, Platonopolis. Az újonnan kialakítandó város a vulkánkitörésben

Étvágycsináló

A recept: Tudás, Tapasztalat, Tehetség. Nagyjából e három T-re van szükség minden alkotó tevékenységhez. A Tudás azt takarja, amit megtanultunk másoktól: anyáktól, tanító bácsiktól, esti mesékből, könyvekből, blogokból. A Tapasztalat abból áll össze, amit megtanultunk az életből: iskolaszünetekből, utazásokból, barátságokból, szerelmekből, hétköz-, vasár- és ünnepnapokból. A Tehetség pedig ahhoz kell, hogy az előző kettőre építve

A Mérleg jegyében

A Mérleg jegyében születtem, az aszcendensem is mérleg. A zodiákus ciklus 2. sorának kezdő eleme. A csillagászati év közepe, őszi napéjegyenlőség. Az ősz még meleg tónusú, aranysárgák, az óarany fénye, rövidülnek a nappalok, számbavétel, visszapillantás, mit hagytunk magunk mögött. Lassan a levelek is elhagyják helyüket, búcsú, béke, az ellentétek egyensúlya. „Párák és érett ízek évszaka.”

Miskolc, Szinva-part, Akác István

Miskolc olyan város, igazából a szél is csak hosszában tud rajta végigsöpörni, a Szinva keskeny medrét követve Lillafüredtől le egészen az állomásig és még tovább, nyugatról indulva és kelet felé tartva rendületlenül. Valamikor, ha az esőzések megindultak, medrébe bele nem fért. Nem tűrte a rá épülő gátat, hidat, gazdasági épületet, elárasztotta a szűk völgyet, a

Párhuzamos legendák

Nem dicsekvésképpen mondom, de eddigi életemben valahogy nem jutottam hozzá A Pendragon legenda című klasszikushoz. Előfordul az ilyesmi, még ha egy angol – pláne walesi – háztartásban ez aligha tartozna a megbocsájtható bűnök közé, sőt egyenesen udvariatlanságnak számítana. Nos, e tarthatatlan állapot oldódni látszik, miután a minap a CD-ket kecsegtetően kaotikus rendben felsorakoztató polcon, egy

Karinthy vendégségben

A sokoldalú Karinthy Frigyes életművében van egy kis könyvecske, amelyet Gundel Károly szakmai támogatásával írt. Az előszó szerint e mű értelmet adna annak az anekdotának, mely szerint Pistikét egyszer megkérdezték, hogy mi szeretne lenni felnőtt korában, mire ő ezt válaszolta: vendég szeretnék lenni, Budapesten. Karinthy végigvezeti az olvasót a vendégség összes buktatóján, a meghívástól a

Megérkezni egy városba

Nem olyan, mint a toszkán városok, Géczi János városa. És olyan se, mint „a konstantinápolyi török rózsát utánzó sárga” Bécs. „Ennek a városnak a színi környezete a négy évszaké, az ökörvérszínű meggybokroké a hegyoldalon, a sárga vadszőlővel gúzsba kötött házaké, a vadcsapásoktól csíkozott havas lejtőké, a novemberi esők után maradt mocsoké. A rókáé, a rómaiak

Az érzékelésen túli valóság nyomában

A levélben a fát Tarpai születésemet nemcsak fizikai, hanem szellemi értelemben is hangoztatom. Őszintén mondom, hogy lényeglátásomat, így egész alkotói pályámat a gyermekkoromban megszerzett tudás, tapasztalat határozza meg. Köszönhetem mindezt a családnak, szülői háznak, a falu természeti környezetének. Nem attól lesz valaki absztrakt-geometrikus művész, hogy a geometria alapelemeivel építkezik, sokkal inkább az számít, hogy rendelkezzék

A teljesség metaforája

Hol volt, hol nem, volt egyszer egy belga kisfiú, aki bélyegeket gyűjtött. Miután felnőtt, diplomata lett belőle, és hosszú karrierje során különböző nemzetközi szervezeteknél és hivataloknál dolgozott. Vezetőként és szakértőként rengeteg levelet kapott, a világ minden tájáról. Mivel élt még benne a gyermekkori szenvedély, a felbélyegzett borítékokat évtizedeken át gondosan félretette. Amikor már annyi levél