Címke-archívum: 2010

A valódi firenzei trattoria

Egy valódi firenzei trattoria zárva van. Pontosabban, csak este 7-kor nyit, és nem sokkal később le is húzza a rolót. (Meg dél körül két-három órára látogatható, de akkor meg ki akarna enni a bőséges szállodai reggeli után?) Mindezt, a nyelvi problémákat elkerülendő, praktikus kis óralapok jelzik a kirakatban. Az ember, úgy este 6 felé, kószálni […]

Kettős látás

Az ember jobb és bal szeme általában ugyanazt nézi, de sohasem ugyanazt látja. Más a szög, máshonnan érkezik a fény, mások a szempontok. Mindez fokozottan igaz, ha az egyik szem elé még egy fényképezőgép is betüremkedik. Dancs Réka négy szemmel nézi a világot. Kettővel úgy, mint bármelyikünk. Nézi a tájat, a tévét, a Tejutat. Mikor […]

A szenvedélyes érdeklődés lenyomatai

Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim – talán emlékeztek, így szoktam kezdeni a megnyitóimat. De most bevezetésképp csak néhány szükségesnek gondolt megjegyzés következik. Előző könyvemben (A tárlat metafizikája, Liget, 1999) a legkorábbiaktól kezdve válogattam azokból az írásaimból, melyeket akkor fontosnak éreztem, vagy amelyek különböző okokból közel álltak hozzám. Röviden: amelyeket a legfontosabbak közé soroltam. A legkorábbiak: […]

A fényről

A harmadik században élő, filozófiát kedvelő Gallienus császár arra adott megbízást az Alexandriából származó, Perzsiát megjárt, kedves bölcselőjének, akinek római előadásait szenátorai társaságában maga is látogatta, hogy hozzon létre egy új települést. Vélhetőleg megjelölte, hol kellene azt a várost megépíteni, amelynek a neve, a maga istencsászári szándéka szerint, Platonopolis. Az újonnan kialakítandó város a vulkánkitörésben […]

Étvágycsináló

A recept: Tudás, Tapasztalat, Tehetség. Nagyjából e három T-re van szükség minden alkotó tevékenységhez. A Tudás azt takarja, amit megtanultunk másoktól: anyáktól, tanító bácsiktól, esti mesékből, könyvekből, blogokból. A Tapasztalat abból áll össze, amit megtanultunk az életből: iskolaszünetekből, utazásokból, barátságokból, szerelmekből, hétköz-, vasár- és ünnepnapokból. A Tehetség pedig ahhoz kell, hogy az előző kettőre építve […]

A Mérleg jegyében

A Mérleg jegyében születtem, az aszcendensem is mérleg. A zodiákus ciklus 2. sorának kezdő eleme. A csillagászati év közepe, őszi napéjegyenlőség. Az ősz még meleg tónusú, aranysárgák, az óarany fénye, rövidülnek a nappalok, számbavétel, visszapillantás, mit hagytunk magunk mögött. Lassan a levelek is elhagyják helyüket, búcsú, béke, az ellentétek egyensúlya. „Párák és érett ízek évszaka.” […]

Miskolc, Szinva-part, Akác István

Miskolc olyan város, igazából a szél is csak hosszában tud rajta végigsöpörni, a Szinva keskeny medrét követve Lillafüredtől le egészen az állomásig és még tovább, nyugatról indulva és kelet felé tartva rendületlenül. Valamikor, ha az esőzések megindultak, medrébe bele nem fért. Nem tűrte a rá épülő gátat, hidat, gazdasági épületet, elárasztotta a szűk völgyet, a […]

Párhuzamos legendák

Nem dicsekvésképpen mondom, de eddigi életemben valahogy nem jutottam hozzá A Pendragon legenda című klasszikushoz. Előfordul az ilyesmi, még ha egy angol – pláne walesi – háztartásban ez aligha tartozna a megbocsájtható bűnök közé, sőt egyenesen udvariatlanságnak számítana. Nos, e tarthatatlan állapot oldódni látszik, miután a minap a CD-ket kecsegtetően kaotikus rendben felsorakoztató polcon, egy […]

Karinthy vendégségben

A sokoldalú Karinthy Frigyes életművében van egy kis könyvecske, amelyet Gundel Károly szakmai támogatásával írt. Az előszó szerint e mű értelmet adna annak az anekdotának, mely szerint Pistikét egyszer megkérdezték, hogy mi szeretne lenni felnőtt korában, mire ő ezt válaszolta: vendég szeretnék lenni, Budapesten. Karinthy végigvezeti az olvasót a vendégség összes buktatóján, a meghívástól a […]

Megérkezni egy városba

Nem olyan, mint a toszkán városok, Géczi János városa. És olyan se, mint „a konstantinápolyi török rózsát utánzó sárga” Bécs. „Ennek a városnak a színi környezete a négy évszaké, az ökörvérszínű meggybokroké a hegyoldalon, a sárga vadszőlővel gúzsba kötött házaké, a vadcsapásoktól csíkozott havas lejtőké, a novemberi esők után maradt mocsoké. A rókáé, a rómaiak […]