Címke-archívum: 2009

Az utolsó napban sosincs…

Az utolsó napban sosincs újdonság. Most sem. Lassan pereg az eső, leginkább szemerkél, de az is elég, hogy a mikrobusz ablakát alaposan lefüggönyözze. A tó és a hegyek lába alá kuporgó halmok között kanyarog az út, Da li négy városa és vagy tíz falva közül némelyiket érintve, másokról megfeledkezve. Az autóbusz-pályaudvarra igyekvés közben mindössze nekem […]

Bangkokból a laoszi-burmai határvároson át…

Bangkokból a laoszi-burmai határvároson át, Chang Rai érintésével repül a gép Kunmingba. Annak idején Stockholmba menve Varsóban leszállt a járat, s a fel- és leszállás duplázása tette oly emlékezetesen nehézzé azt az utat. Most, talán mert nem figyeltem eléggé, meglepett, hogy a repülés megszakadt. Ráadásul a gépet el kell hagyni, a biztonságérzetem végképp elhagy. Hiába […]

Kunming városában több ezer téglafallal…

Kunming városában több ezer téglafallal, drótkerítéssel elkerített telep egzisztál, amelynek bejáratán díszkapu jelzi: ezek városi fennhatóságon kívül esnek, saját közigazgatásuk, népességük és kereskedelmük van. Ahol éppen lakom, szintén elkerített, magas falakkal védett, a járműforgalmat kapuval lassító portaszolgálattal rendelkező telepféle, de inkább lakóközösségnek látszik, mert míg a többi telep több száz házból áll, ez két öt […]

Vasárnap reggel ébred a város…

Vasárnap reggel ébred a város: a taxiban vezeték nélküli hálózatot érzékel a komputerem. Kína nem örvendeztet meg a netre való felkapcsolódás lehetőségeivel, annak ellenére, hogy lakói bőséggel ellátottak elektronikai cikkekkel. Egyedül (majdnem egyedül) suhanunk a főúton, itt-ott kerékpárosok, esőköpenybe burkolt kismotorosok (a köpenyen rés nyílik a visszapillantó tükör számára; elöl átlátszó, hogy a reflektor fényét […]

Ugyan a megveszekedett esőcseppek…

Ugyan a megveszekedett esőcseppek egyike se éri el a földet, mégis az az érzésem, mintha zivatarban állnék. Apró szemű, sűrű, minden kontúrt feloldó, a tárgyak körvonalait magának követelő záporban. Nehézkes a légzés azért, mert szervezetemnek szokatlan a tengerszint felett kétezer méteres magasság, ahol a metropolisz a fennsíkon fekszik. Az esőzés számomra akkor kezdődött, amikor landol […]

Milyen a tengerrel szemközt ülni?

Milyen a tengerrel szemközt ülni? És lehet-e úgy írni, hogy bele nem nézek egyszer sem közben a jókora, vízkék szembe, amely engem közönyösen és kitartóan figyel? Azaz dehogy egykedvű ez a szem, hiszen az alkonyattal együttvéve mélykékül, s hajnallal egyetemben válik feketéből rózsaszínes olívaolaj-sárgává, majd búzavirágkékké. És milyen akkor a tenger, amikor félig kitelt a […]

Marco Polo kapcsán

Marco Polo kapcsán oly sok mindent hivatkoznak az Európára máskor nem szívesen utaló kínaiak. A Pekinghez közeli Wanping város mellett egy 12. századi márványhíd áll, amelynek nyugati neve, mert az amúgy kétes figurának látott utazó emlékiratában megemlítette, Marco Polo-híd. A kínaiul Logou Qiaónak mondott kőszerkezetet a helyiek ritkán nevezik a nevén, s csak a költők […]

Ha eperfa…

Ha eperfa és eperfából készített papírra nyomott pénz, akkor szót kell ejteni a selyemről, a selyemútról (ámbár ezt az utat Borostyánútnak is nevezik – attól függően, hogy melyik térség miből részesült). A selyemút nem egyetlen út, hanem több. Helyesen selyemutaknak mondjuk ezeket az ősi kereskedelmi útvonalakat (amelyek szép és szimbolikus neve 1877-ből származik, és báró […]

Buddha ünnepe a 4. holdhónapban!

Buddha ünnepe a 4. holdhónapban! – figyelmeztettek, amikor megtudták, hogy májusban érkezem, amikor a bűnök letörölhetők s a bölcsesség és béke elérhető. Én leginkább arra lettem volna kíváncsi, hogy az európaiak reneszánszával egyidejű Ming-dinasztiának, a “Fényességes”-eknek székhelye, Peking, a város, amelyet a dinasztiaalapító Hongwou döntése ellen föllázadó (hiszen örökösének az unokáját kiszemelő) és a hatalmat […]

Kínáról kizárólag nagyot mondva szabad szólni

Kínáról kizárólag nagyot mondva szabad szólni. A Dong’Anme Dajie a felhőkkel szüntelenül elborított Pekingnek olyan, mint a Váci utca Pestnek. Az elején, kínai mértékkel egészében véve közel az éjszakai piachoz, ahol napszálltával mindenféle, az elrettent turisták és bennfentes helyiek számára kizárólag sötétben megkóstolható és fogyasztható ételeket főznek-sütnek és árusítnak, talán már a második épület előtt, […]