Címke-archívum: 2008

Széljegyzetek a gyerekkor margójára

A gyerekkor, mi más. A képek, az arcok, az illatok, a helyek; utcák és nevek – ami egy falu lelkéből megmaradhat. Csengőd. A hatvanas évek. A Klein-tanya, ahol Anyám az első télen kitett a levegőre, s mire legközelebb visszanézett, már belepett a hó. Az édes-vaníliás-mazsolás illat, amely az óvodába tartó álmos kora reggeleken kicsapott a […]

Egy esős délután Nakonxipánban

Esőre álló, mufurc vasárnap. Sértődős is, ráadásul. Dacból indulás, csakazértisegyedül. Aztán a teljes, szinte izolált magány az Andrássyn sétáló-siető tömegben. Mint mindig, ha erre járok, most is a palotákat bámulom. Álmélkodásra késztet ez a Budapest, álmodozásra – képzeletben baronesse leszek, lakájok vesznek körül, itt lakom, s nem pár négyzetméteren, mint igazándiból. S valóban: palotába lépek, […]

Karcsa nekem

A Csallóközben tizenkét Karcsa van. Egykupacban, egymástól pár kilométer távolságban. Közülük nekem Erdőhátkarcsa és Királyfiakarcsa neve tetszik a legjobban. Karcsakarcsa csak egy van. A bodrogközi. Karcsa nevét általában félreértik az emberek. Visszakérdeznek: kacsa? Á, nem, nem a lábasjószág, Karrrrrrrrcsa, mondom ilyenkor, harminchárom errel, ha kérdik, honnan származom. Kevesen tudnak a falu létezéséről. Művészettörténészek általában igen. […]

Egy dobozvilág-rendszer lapjai

Nem lehet kétszer ugyanabba a dobozba belenézni… Pontosabban lehet, csak nem ugyanazt találja az ember. Természetesen a Lakner Zsuzsa-féle kollázs-dobozokról beszélek, e paradoxonokból összeragasztott varázslatos műtárgyakról. Ha kinyitod – már ha eljutsz odáig, s nem tévedsz el a külső héj, a felszín vizuális útvesztőiben –, szóval, ha felpattintod a fedelét, teljesen váratlanul előbukkan egy szuverén […]

Létszéli jegyzetek

Hollywoodi filmekből tudjuk, hogy a főszereplő ritkán hal meg a történetben. Az elbeszélő pedig szinte soha. Egyes szám első személyben a halálról írni lehetetlen, senki sem közvetítheti saját elmúlását egyenes adásban. Nem is csak a téma tabu-volta miatt: de egyszerűen, mert minden tudósítás szükségképpen ideát született, így nem vallhat az odaátról. (A klinikai halálból újjáélesztettek […]

Pályák fölött az ég

A centerhalf a legmagányosabb játékos – a kapusokat most nem vesszük figyelembe, ők egy pszichológiailag külön tartomány, rájuk egészen más szabályok vonatkoznak, a magányosságuk megítélésében is –, de szeretik ezt a magányt, finom érzés, amikor magukra maradnak; még a szélsőhátvédjeiket is viszi előre a lelkesedés heve, azok a felfutásaik a széleken! A centerhalf ilyenkor vár […]

A doboz világa

A „doboz” vagy „box” néven ismert képzőművészeti műtípus formai megjelenése révén kivételesen sok ponton kötődik a mindennapok tárgyi világához, és jelképerejénél fogva is különös és fontos társa-rokona a klasszikus modern művészet XX. század elején született új kifejezésformáinak. Hatásokban, kifejezésekben és törekvésekben rendkívül bő és sokrétű a Pápai Emese művészettörténész által Dobozvilág címen megrendezett kiállítás, amely […]

Túl sok az információm ahhoz, hogy nyilatkozni tudjak…

Az ismeretelmélet szerint: „Az információ olyan ismeret, tapasztalat, amely valakinek a tudását, ismeretkészletét, ennek rendezettségét megváltoztatja, átalakítja, alapvetően befolyásolja, ami átmenetileg a tudásbeli bizonytalanság növekedésével is járhat.” Az információs fizika definíciója: „Az információ és a rend szoros kapcsolatban vannak egymással. Minden rendezett szerkezet információt hordoz. A fizikában az energiát munkavégző képességként definiálják, az információ ennek […]

Öröm és inspiráció

Egy rokonok által itt hagyott Pesti Műsorban 1995-ben felfedeztem egy hirdetést, amely az első hajdúszoboszlói Nemzetközi Post Mail Art Biennáléra keresett résztvevőket. Hogy mi is a mail art, akkor még pontosan nem tudtam, de a szövegből kirajzolódó dologról nagyon úgy tűnt, nekem való lehet az ügy. Két képeslapot küldtem rá, és úgy adódott, hogy meg […]

Küldeményművészeti reneszánsz

Reneszánszát éli a mail art avagy levélművészet (postaművészet, küldeményművészet), legalábbis ha a kaposvári, debreceni és miskolci kiállításokat vesszük górcső alá az elmúlt évtizedben. De ha távolabbra tekintünk, akkor is hasonló megállapításra juthatunk: Európában virágzik a műfaj, jelentős részben a Nemzetközi Mail Art Szövetség (International Union of Mail Art – IUOMA) tevékenységéhez kötődve, és még erőteljesebben […]