Címke-archívum: 2006

Pasolini és én

Pasolini túl bonyolult nekem, félek tőle, félem azt a világot, amely az övé volt, de amely valahogyan mégis a mi mindannyiunk világának része. És csodálom is ugyanakkor, mert mérhetetlenül gazdag fantáziája megragad! És mindannyiunkat meg kell ragadjon, akár értve, megérteni akarva, akár értetlenül közeledünk hozzá vagy kerüljük el. És irigylem is olykor: talán mert mindennel […]

Mózes Katalin rejtélyes világa

Shakespeare Macbethjéből jutottak eszembe sorok, amikor 2005 szeptemberében Mózes Katalin műtermében közvetlen kapcsolatba kerültem festményeivel, kollázsaival, objet-jeivel assemblage-aival: „…tipegve / Vánszorog létünk a kimért idő / Végső szótagjáig, s tegnapjaink / Csak bolondok utilámpása voltak / A por halálba” (Shakespeare: Macbeth. V. felvonás 5. szín, Szabó Lőrinc fordítása). Erőteljesen megszólítottak e különös nyelvezetű, számomra cseppet […]

Rövid sommázás egy születésnapra

Torok Sándor kultikus figurája a kárpát-medencei, azon belül pedig szűkebb szülőföldje, a Délvidék művészetének. Nemcsak jelen volt a vajdasági festészet hatvanas évekbeli nagy megújhodásának eseményeiben, hanem ő maga is jelentősen befolyásolta azoknak a korszerű szellemi törekvéseknek a kibontakozását, melyeknek nyomán többek között radikálisan átértékelődött a síkvidéki tájfestészet fogalmi rendszere. A hatvanas évek közepéig uralkodó tájszemlélet […]

Rend, egyensúly, lendület

Torok Sándorral találkozni, az emberrel és a művésszel, és egyúttal az általa teremtett művekkel – mind a festészet, mind a grafika területén – meghatározó élményt jelent. Sajátos és csak rá jellemző megközelítése a világnak az a felfogás és alkotófolyamat, amelyben mintegy négy évtized alatt gazdag és kiegyensúlyozott életmű jött létre. Torokot egyaránt jellemzi az eredendő […]

A magyar kultúra öncsonkítása

Mottó: „…hogyan ábrázolhatunk a totalitás szemszögéből, de úgy, hogy mégse a totalitarizmus szemszögét tegyük a magunk szemszögévé?” (Kertész Imre) Ezt a különös műfajú könyvet aligha írhatta volna meg más, mint éppen a művészetszociológus S. Nagy Katalin. 340 oldalas képes album, szociográfia, holokauszt-, művészet- és köztörténet, emlékezés és tiszteletadás; magyar vonatkozásban hiánypótló mű. Azoknak a magyar […]

A villa esti fényben

Az önnön turistaságát saját maga elől is titkolni igyekvő utazó, miután könnyed csípőmozdulattal kikerülte a spanyol bédekkerek flamenko-majorka-donkihóte alkotta Bermuda háromszögét, északról délre, vagy a tengertől a kasztíliai vízválasztón túlra tartva: Madridba érkezik. Ezt reggel teszi, s mire bealkonyul, túl van már – drámai sűrítés! – paloták és templomok barokk meg platereszk (XV. századbeli spanyol […]

A búcsúzás fokozatai

Emlékezetes könyv születetett. Vannak háborús könyvek, szerelmesek, mi több, kalandosak, ám ez itt, Poós Zoltáné, bár szól szerelemről, háborúról, némiképp kalandokról is, elsősorban egyetlen egy kérdést jár körül, s ez az emlékezés. Nem is elsősorban, mint a személyes, a múlt hétre, a tavaly nyárra való emlékezés aktusa, sokkal inkább, mint a tudat önmagát vizsgáló gyakorlata. […]

A Nyugat Kertje

A 2004-es Szimmetria Fesztivál képzőművészeti programjának középpontjában a XX. század napjainkban is továbbélő geometrikus képzőművészeti irányzatai álltak. Ezeken belül is hangsúlyozott szerepet és külön kiállítást szentelt a fesztivál a MADI (mozgás, absztrakció, dimenzió, invenció) irányzatának, amely a konstruktivizmus geometrikus jellegét megőrizve többek között kilépett a kép síkjából, szakított a téglalap szabta keretek korlátaival, és vállalta […]

A jövők emlékei

Lehet-e egy festmény egyszerre végtelenül letisztult és zavarba ejtően többrétegű? Hideg fejjel kimunkált, precíz, s egyúttal szürreálisan tétova, már-már elábrándozó? Egyszerre nyilvánvaló és titokzatos? Zsurnalisztikusan profán, ugyanakkor éterien ikonszerű? Megférnek-e egymás mellett – mi több: egymásba ágyazva – össze nem illő valóságdarabkák, miközben úgy érezzük, hogy mindig is összetartozónak kellett lenniük? Állíthatunk és kérdezhetünk-e egyszerre […]

Színesben a szürkeséget

Az első mindíg mindenből nagyon fontos. Valamennyien emlékszünk, milyen volt az első nap az iskolában. Az első szerelem mindhalálig elkísér, mondja az egyik sláger, az első villamost is megénekelte a másik. És hát persze fontos, az alkotni vágyó, a világnak kitárulkozó ember számára nagyon fontos az első önálló kiállítás. Az első igazi megmérettetés, amikor már […]