Címke-archívum: 1998

Az Újlaki Mozgó

Nem tartottunk még a század közepén, amikor egy délután, a szobába beömlő fényben apám az Inváziót magyarázta. Ebből aztán az lett, hogy szerinte Karácsonyra itt lesznek az oroszok. Az értesülések szerénysége ellenére el tudtam képzelni, milyen is az, amikor a rengeteg hadihajóból sok katona meg tank jön ki Normandia partjainál, de az oroszokról tisztázatlan képeket […]

Az anyag kettős átváltozása

Manapság, amikor a művész feladatát nem rajzolja körül sem kánon, sem megrendelés, sem rítus, sem kényszer, sem parancs, sem kérés, nem tehet mást, csak saját magára támaszkodhat, csakis önmagából indulhat ki. Ám jól tudjuk, ez az „önmaga” nagyon sok mindent jelenthet és jelent. Elefántcsonttornyok nincsenek, kizárólag bizonyos kultúrpolitikai szótárakban. A művész nem lebeg az űrben, […]

Luxus

Nehezen lettem, s nehezen maradok művész. Gyerekként művésznek képzeltem magam, és persze nem voltam az. Tizenévesként hallani sem akartam a művészetről. Érettségi után megfordult a fejemben, hogy művész lehetnék, de beláttam: nem vagyok eléggé felkészült. Ezért „csak” műépítész lettem, ott ugyanis nem kellett „olyan jól” rajzolni. Lassan-lassacskán – sokrétű, sokirányú és minden értelemben kudarcra ítélt […]

Kiélezett kontrasztok

Mózes Kati kamarakiállítása, ez az életműtöredék, meg az, hogy én megnyitót mondok, a sűrű ellentmondások élményét ébreszti bennem. Kezdődik mindjárt azzal, hogy ez a néhány kép számomra a teljes Mózes Katit jeleníti meg, és meggyőződésem szerint jogosan, mert a képek a festő munkásságának sűrítményei, pályájának eddigi legjobbjai. De hogyan lehet ezt az élményt átadni, a […]