Borral festés a képzőművészetben

A bársonyos fehértől a mélybíborig

A bor mint téma végigkísérte az évezredek művészetét, az ókortól az egyházi művészeteken át napjainkig. A különböző korok alkotói, mesteremberei különböző korok technikáival és stílusában ábrázolták a borral kapcsolatos élethelyzeteket, legendákat, szakrális jeleneteket. A borral festés a kortárs képzőművészetben is jelen van. Többen tettek már kísérletet a bor mint matéria, mint festőszer használatára – elsősorban a hagyományos (ábrázoló) stílusban alkotott akvarellszerű művek létrehozásában. A kívánt fedettséget, vizuális hatást legtöbbször a nyersanyag manipulálásával, a bor más festőszerrel való keverésével érték el, és így festettek tájképeket, portrékat, csendéleteket.

A Haraszthy200 Fesztivál alkalmából felkérést kaptam, hogy hat különböző magyar borból álló válogatásból alkossak saját műveket. Először is a geometrikus irányzatok, amiben én magam is alkotok, lehetőséget adtak az ábrázoló művészettől való teljes elszakadásra – mivel a Kazimir Malevics által létrehozott tárgynélküli világ a képzőművészetben mindig is követendő példa volt számomra. A művészet lényege a művészet tiszta érzete, vagyis a tiszta, sallangmentes érzet elsődlegessége. Alkotói módszerem a polidimenzionális geometrikus síkfestészet, melynek formarendszere teljesértékűen befogadta a borsűrítményből készült alapanyagot. A bor így már nem csupán téma, nem csak eszköz, hanem a figyelem középpontjában lévő elsődleges cél.

SAXON Szász János: Borfestmény (Furmint Barrique, Tokaj Kereskedőház, 2009.)

SAXON Szász János: Borfestmény (Furmint Barrique, Tokaj Kereskedőház, 2009.)

A borfestmények illatállománya, a bársonyos fehér és a mélybíbor közötti árnyalatai, a papír rostjaival egybeolvadó felületi fedettsége, a többszöri átfestésből adódó rétegeknek köszönhető áthatások, a cukor és a szárazanyag kikristályosodásából adódó csillámlások, a merített papír egyenetlenségeiből és az ecsetnyomokból adódó folthatások transzcendentális érzékenységgel bírnak, és a bor mint festőszer tiszta érzetét keltik a nézőben.

A munka megkezdése előtt külső és belső kívánalom volt három fehér és három vörösbor több napon át tartó kóstolása, tesztelése, hogy ki tudjam választani a borok karakterének legmegfelelőbb geometrikus alapformákat. Így a legmarkánsabb, legvibrálóbb savasabb száraz borok kapták a háromszög formarendszert, természetszerűleg az édes fehérnek és a legszelídebb, talán legkevesebb savval rendelkező gömbölyű vörösbornak jutott a polidimenzionális körforma. És végül, a rejtett feszültséggel teli, mégis stabil, nyugodt borok kapták a sokszögű formarendszert. Egy vörösbor a négyzetet és egy félédes fehérbor a méhsejt alakú hatszög formát.

SAXON Szász János: Borfestmény (Overdose, Evowine, 2009.)

SAXON Szász János: Borfestmény (Overdose, Evowine, 2009.)

Bálint László borakadémikus barátom a válogatásnál gondosan ügyelt arra, hogy a lehetséges esztétikai igényeket kielégítve a legkülönbözőbb borfajták kerüljenek a festészet palettájára. Így az édes (Fortissimo), a félszáraz (Zengő) és száraz (Furmint) fehérborok, a minőségi száraz direkt (Tinta) és különböző fajtájú és arányú házasításból nyert (Overdose, Imperium) vörösborok kíméletes lepárolásából nyertünk festésre alkalmas borsűrítményeket. A lepárlás során gondosan ügyelni kellett arra, hogy ne szökjön a hőmérséklet 50 Celsius-fok fölé, ami után ugyanis kedvezőtlen bomlási és oxidációs folyamatok indulhatnak el, és tönkreteszik a bor szinte élő szerkezetét és természetes festőanyagát. A legkedvezőbb festőanyagot a 10 százalék körüli sűrítésnél értük el. Az ennél sűrűbb állagú matéria ugyanis egy ragacsos, nehezen kezelhető, soha meg nem száradó nyersanyaggá vált.

A merített papírok – lazább, ugyanakkor egyenetlen rostállománnyal bírva – könnyebben beszívták a megmaradó nedvességet, ezért gyorsabban száradtak a rétegek. Több rétegben felhordható volt a borsűrítmény. Bizonyos száraz, savasabb borok (Furmint) viszont többszöri festésnél fellazították a papír felületének szerkezetét. Az akvarell papírok ellenállóbbaknak bizonyultak ezen kellemetlen hatásokkal szemben, de – nevükkel ellentétben – nehezen szívták be a megmaradó nedvességet, az édes (Fortissimo) vagy félédes (Zengő) fehér borokat kevesebb rétegben tudták befogadni, és a magas cukortartalom miatt a felület száradása hosszú ideig, a kiállítás végéig biztosan várat magára.

SAXON Szász János


Átvett újraközlés | Forrás: Haraszthy200.com
Elhangzott 2012. október 5-én Tokajban, a Haraszthy200 Borkonferencián | A festmények az alábbi borászatok boraiból készültek: Szőke Mátyás Pincészet, Mátra; Tokaj Kereskedőház, Tokaj; EvoWine Borászat, Eger; Gere Attila Pincészete, Villány; Bock Pince,Villány; Gróf Degenfeld Borászat, Tokaj | Hovatovább: Saxon Szász János borfestményei
Egy komment
  • Torma Cauli írta:

    Lenyűgöző! :-) Az eszmei háttér is felemelő. Érdemes volna kipróbálni a papírokat festés előtt különböző fémsókkal előpácolni. Például timsóval (kálium-alumínium-szulfát), rögzíti, esetleg szépen kicsapja a színagyagot.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címeket sohasem osztjuk meg másokkal. A kötelezően kitöltendő mezők csillaggal megjelölve *