Megőrizni és felmutatni

Láng Eszter a jel és a róla alkotott, illetve általa közvetített képzet összetartozását, kölcsönös hasonulását hangsúlyozza, kiemelve az ebben rejlő lehetőségek, „üzenetek” változatosságát. Mindez a sokszínűség fellehető műveiben is. A tökéletesen nonfiguratív munkáktól a szimbolikus-allegorikus karakterű, vagy tájélmények emlékét sugalló absztrakt műveken át a figuratív részleteket őrző képekig terjed a skála. Mindez nem bizonytalanságot, ellenkezőleg, […]


Az eljövendő zseni kézjegyei

Néhány éve egy körkérdést szegeztek nekem, megmondanám-e, ki a tíz legfontosabb magyar festő az én rangsorolásom szerint. Nagyon nehéz a kérdés, mert általában nem neveket, névsorokat őriz az ember emlékezetében, hanem legfőképpen képeket. De hát, ha névsor, legyen névsor. Nem emlékszem már persze az akkori toplistámra, de egy dologra határozottan igen, hogy Farkas István neve […]


Héber imakönyvlapok

Mózes Katalin 2004 és 2006 között festményein emléket állított Auschwitzban elpusztított féltestvéreinek, rokonainak. Füstté és hamuvá. Síremlék Istvánnak és Juditnak (2005) című nagyméretű olajképe tanúságtétel: nem lehet elfelejteni és elfogadni azt a szörnyűséget, ami 1944-ben Európában megtörténhetett. Ez a festmény a kompozíción belüli kétféle nyelvhasználattal, kettősséggel már a percepció, az észlelés szintjén is különös hatást […]


A szárnyas idő oltárai

Elmúlt egy éve, hogy Giczy János nincs már közöttünk. Őt is, mint oly sok kedves ismerőst az elmúlt években, magával ragadta a „szárnyas idő”. Ez az őszi nap mégis a vele való találkozásról szól. Itt van velünk a Lábasház falai között, itt hagyta a képeit, szól hozzánk. Mert amíg mi, földi halandók idővel kikopunk az […]


Volt, van, lesz…

Ott egy keskeny arc kiszolgáltatott törékenysége, egy száj érzékeny íve. Itt egy telt vonások védelmében megbúvó óvatos félmosoly. Ott egy fiatalember pillantása – töprengve, de határozottan fürkészi a számára folyamatosan táguló jelent, a jó eséllyel soha el nem fogyó jövőt. Itt egy kamerába néző szempár – benne a rutinos derű mögött a folyamatosan szűkülő jelen […]


Milyen lesz a jövő ladikja?

Tavasszal, ez év márciusában, ugyanitt, ugyanezen művészek képei között gondolkodhattunk születésről, keletkezésről a Genezis kiállításon. Most, a rövidülő napokban, tél felé, ugyanannak a kilenc művésznek a vizuális kommunikációjában, Kharón ladikja, az elmúlás, az ismeretlen felé tartó utazás a témánk. Az alapkérdés ugyanaz, mondhatnánk a két végpont: keletkezés és elmúlás. Megértés helyett pedig a kétségbeesett emberi […]


Kharón ladikja

Az Artézi Galériát Németh Géza festőművész kezdeményezésére 2013-ban hozták létre független művészek. Azóta 32 kiállításon mutatkozhattak be kortárs alkotók egyéni tárlattal, köztük például Németh Géza, Szemethy Imre, Orvos András, Kováts Borbála; párban Almásy Aladár és Szemethy Imre, Mózes Katalin és Kováts Albert, T. Horváth Éva és Alföldi László; vagy csoportosan (négy művész Szlovéniából, a bécsi […]


Ahol fogasra akaszthatjuk a gondjainkat

Gyereknek lenni nehéz. Már az eleje is, ahogy meg kell tanulni, szinte futtában, akár egy gyorstalpalón, azt a sok mindent, az első lélegzetvétellel kezdve: hasra fordulás, négykézlábra, majd két lábra állás, elindulás, egyik láb a másik után, először még fogják a kezünk… aztán egyedül, amikor lehet végre menni, önállóan, szabadon, amerre – a végén mindig […]


A szabadság tisztasága

Számomra az európai építőművészet alapművei és – fejlődéstörténeti szempontból – alapelemei a román kori templomok. Ezen épületek az egyházi építészet legtisztább pillanatait rögzítik akkor is, ha csak töredékesen maradtak ránk. A tisztaságot nem csak művészi értelemben, hanem az összefüggő gondolatsor megtestesüléseként is értem, a spiritualitástól a tartószerkezetek kiszámítottságáig – ha tudjuk is, hogy a megfelelő […]


Konzum és morál konfrontációja

Művészbarátaim körében folytatott közvélemény-kutatásaim eredményeképpen arra a megállapításra jutottam, hogy munkamódszer tekintetében két nagy csoportba osztódunk. Egyikünk látja előre a festményt, szobrot, grafikát, amit meg akar csinálni, fegyelmezetten halad a megvalósítás irányába, s ha nem is zárja ki a tervmódosítás esélyét, viszonylag kevés teret hagy magának az improvizációra. Másik csoportunk minden alkalommal vakrepülést hajt végre. […]