Az Arnolfini – Kert – Lovas kiállítás megnyitója

Kerttől kertig

Fél év telt el a téli budapesti kiállítás óta, amely 7 arnolfinis művész kollázsait mutatta be, és most itt vannak ismét, ezúttal 11-en, az ország egyik legszebb pontján. A kiállítás témája és a helyszíne egybevág: egy kertben vagyunk, a szőlőskertekkel körbevett Balaton-felvidéken, a „kert” témakörre reagáló, abból született alkotásokkal. Kívülállóként úgy gondolom, hálás téma lehet ez egy galéria­tulajdonosnak és egy kiállításrendezőnek, hiszen a természettel kapcsolatos műalkotások megadják a nézőknek a művészet – talán már háttérbe szorult – funkcióját: a gyönyörködtetést, miköz­ben ott van az elgondolkodtató szemlélődés élménye is.

Hálás téma lehet ez a képzőművészeknek is, nektek, akik között van, aki saját kertjében rendez művészeti fesztiválokat; van, aki verseket és esszéket ír nevezetes kertjéről és az abban élő növényekről; van, aki műterméből kilépve egy elburjánzott fűszernövénykertbe jut; mások erkélyen nevelnek virágokat és virág­ma­gok­kal lepik meg barátaikat; vagy könyvillusztrációkban szemé­lye­sítenek meg állatokat és növényeket.

Lovas, a Kert kiállítás megnyitója (Fotó: Tenke István)

Lovas, a Kert kiállítás megnyitója (Fotó: Tenke István)

A kert egy elkerített darabka a tájból, jogilag és fizikailag is leválasztott földdarab, amelyet tulajdonosa vagy megmunkálója saját elképzelésére formál, gazdálkodik benne, vagy csak pihen, visszavonul, keresi a kapcsolatot a természettel, s közben a kert is formálja őt, az oda látogatókat és az onnan táplálkozókat is. A kert – akár díszkert, park, konyhakert, vagy csak egy virágos előkert egy magyar falusi portán – alázatra tanít bennünket, sétáink közben kikerüljük növényeit, elhajolunk ágai elől, guggolva-térdepelve dolgozunk benne. A mulandóságra figyelmeztet bennünket, és mi tudomásul vesszük a természet törvényeit, az időjárási eseményeket – érdekes módon könnyebben túllépünk ezeken, mint emberi konfliktusainkon. De áldásaiból is részesülünk: szedjük gyü­möl­cseit, élvezzük hasznait, legyen az csak örömteli nézelődés, elmerülés az egyes napszakok és évszakok fényeiben, színeiben, formáiban.

Mindezeket az élményeket itt és most, ezen a kiállításon is átélhetjük. A különösen sok szín és forma tág teret kap azáltal, hogy különböző technikájú alkotásokat láthatunk. A gondolat-kapcsolásaitokból és élményeitekből született képek egy egyedi kertté állnak itt össze, amelyet növények és állatok népesítenek be, hernyó araszol az elektrografikában, saláta virít a kollázsban, máshol érzéki benyomások, hangulatok sejlenek fel. Megjelenik benne a legfőbb bibliai kert, ahonnan származunk, és mivel egy ahhoz hasonló helyre tartunk életünk folyamán, érthető, hogy köztes földi létünk hosszabb-rövidebb idején kellemes tartózkodni bármely kertben.

Draskovich Edina "kert ihlette zöldségképe" (Fotó: Horváth Ira)

Draskovich Edina “kert ihlette zöldségképe” (Fotó: Horváth Ira)

Mielőtt – kellemes barangolást kívánva – véglegesen kimon­­dom, hogy a kiállítást ezennel megnyitom, mint hobbikertész hadd tegyek egy kis technikai megjegyzést. Azért, hogy Torma Lacinak ne kelljen ismét elkeseredett megjegyzést tennie, miszerint „azt hittem, hogy már nem is eszünk”, készítettem nektek egy kert ihlette kis zöldségképet, amit nyugodtan fogadjatok be a pogácsa és a bor mellé. Hagyjátok, hogy hasson rátok, és gondoljatok arra: minden hozzávaló valakinek a kertjéből származik, aki lehet, hogy most nincs itt, de az általa termelt zöldségek révén mégiscsak itt van velünk.

A kiállítást ezennel megnyitom.

Draskovich Edina


Saját újraközlés | Forrás: Arnolfini Archívum
Elhangzott 2016. augusztus 12-én Lovason, a Kert című kiállítás megnyitójaként | Elsőként megjelent a tárlat online katalógusában, 2016 szeptemberében | Kert – 11-en az Arnolfini Archívumhoz kötődő alkotók közül; Lovas, Nagy Gyula Galéria, 2016. augusztus 12 – szeptember 4. | Hovatovább: a kiállítás online katalógusa
Még nincs komment

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címeket sohasem osztjuk meg másokkal. A kötelezően kitöltendő mezők csillaggal megjelölve *