Szerzői archívum: Székelyhidi Zsolt

Hajszag

„Hosszú, fekete haja mosószappanszagot árasztott, 
riadtan figyeltem hosszú, fekete haját.
 Néha a szeme belelógott a hajába,
 ott is függött hosszan, mint két denevér.”
 Ruxandra Cesereanu (Selyem Zsuzsa fordítása) Ébenfekete haj a tévéfényben. Félelmetes pixelek. Haza akarok menni, de a helyzet mást diktál. Megnézem, nincs-e ártó szellem az előtérben. A tea marokkói, kitágítja, amivel érintkezik. Az […]

Nappali Nagypali

Néhány napja kikapcsolták az áramot otthon. Na, gondoltam, ezek nem fognak ki rajtam, haza se megyek esténként, majd a városban töltöm az időt. Bulizok, másnál alszom, máshol írok regényt, sok ruha kell, meg némi pipere. Anyám, mert most együtt lakunk, ketten egy böhöm nagy házban, kint Hidegkúton, mondja, ő megoldja, csak két csekket kell rendezni, […]

Titkos sírás

Először le akartam írni Turbuly Lilla történetét, a velem kapcsolatosat. Hogy ismertem meg, a könyvét, egy kedves és szép lánynő adta nekem, a tanácsot, hogy vegyem és nézzem, mert lányírónőknek is meg kell olvasni a műveit, s bevallom, sok lányírónőt olvashattam volna, de hat, hét ujjamon is meg tudom számolni a felét, annyit olvastam csak. […]