Szerzői archívum: S. Nagy Katalin

Figyelemfelkeltésként

„A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni?” (Kosztolányi) Annyi mindent írtam az elmúlt évtizedekben. Katalógusokat, kiállításkritikákat, esszéket, monográfiákat, tankönyveket, kutatási zárójelentéseket, útiélményeket, személyes történeteket… Most – csak úgy – szeretnék írni, mindenféléről. Sárkányokról, tengeri szörnyekről, fákról, tengerről, lovakról, madarakról és még, ami telik. Természetesen a képzőművészetben megjelenítettekről, mivel változatlanul a képek vonzanak leginkább. A világ számomra alapvetően […]

Végszó

A műtermekről szóló írások első része zárul le a Vajda Júliáról szóló esszével. 2015 októbere és 2016 szeptembere között az Arnolfini Szalon esszéportálon azokat a műterem-látogatásokat idéztem meg, amelyek alapvetően meghatározták képnéző szemléletemet 25 éves koromtól máig. A bevezetőben – Egy főállású műterem-látogató visszaemlékezései – leírtam, hogy 1969 és1975 között milyen sok műteremben milyen sok […]

Vajda Júlia és a Rottenbiller utca

Vajda Júlia papírra festett, 1952-ben készült olajképet ragasztott az Emlékkönyvembe: égkék háttéren egy fehér és egy fekete mozgó figura (táncoló nő és férfi absztrahált alakja). Aláírás: „1969. januári megismerkedésünk emlékére”. Valójában Bálint Endre Budafoki úti műtermében ismerkedtünk meg, ő és Bálint felesége testvérek voltak. Sőt: korábban már láttam Ország Lili rákosligeti bemutatóján, az igen intenzív […]

A kertről

Lovason először a pokol bugyraiból megmenekülő Fekete Edit lágeremlékeit megidéző grafikáiból rendeztem kiállítást. Közben többször is ki kellett menekülnöm az ősz színkavalkádjától fénylő kertbe, újra és újra telítődni csicsergő, csivitelő madárhangokkal, virágillatokkal, reménnyel. Hinni akar­ni a kinti látvány kínálta idillben, mint teszik ezt a sumérok, óegyiptomiak, Salamon király Énekek éneke óta a művészek, kertültetők, kertfestők, […]

Korniss Dezső emlékezete

Korniss Dezső határozott és kalligrafikus írásával írt az Emlékkönyvem bal oldalára: „Nagy Katalinnak Bp. 69. szept. 6. Korniss Dezső.” A jobb oldalra egy 1945-ben készült nonfiguratív jellegű ovális zöldes-kék fejet ragasztott az 1945-ben elkezdett Illuminációk monotípia-sorozatból, amelyet Rimbaud versei ihlettek. 1978-ban a Hatvany Lajos Múzeum Kovács Ákos szerkesztésében adott ki ilyen címmel Korniss Dezső születésnapjára […]

Bálint Endre bűvkörében

Bálint Endrét 1968 szeptemberében ismertem meg a Rákosligeti Művelődési Házban Ország Lili kiállításának megnyitójaként. Már szövegének felolvasása előtt felfigyeltem arra, hogy ezt a törékeny, bozontos hajú, ám kissé kopaszodó, feltűnően magas homlokú, nyugtalanul mozgó embert mennyi figyelem, tisztelet, szeretetteli gesztus veszi körül. Érzékeltem az Ország Lili és őközötte lévő erős kölcsönhatást, egymás felé fordulásuk szokatlan […]

Schaár Erzsébet magánya

„Valahol rettenetes csönd van. Effele gravitálunk.” (Pilinszky) 1970. január 27-én írta be az Emlékkönyvbe: „S. Nagy Katalinnak sok szeretettel és megbecsüléssel a fontos munkájáért”, és beleragasztott egy saját maga által készített fekete-fehér fotót műterme egy részletéről. Kilenc kisplasztikája sűrűn egymás mellett, a falon egy nagy szoborterv és jobbra a fényes fehér tükörben egy előregörnyedten ülő […]

Látogatások festők özvegyeinél

Az egyre fontosabbá, vonzóbbá váló műterem-látogatások során különös, mondhatni bizarr élmény volt elhunyt festők műtermeiben ismerkedni a lezárt életművekkel. 24–26 éves voltam, akit az özvegyek szívesen fogadtak, és készségesen mutogatták a hagyatékot. Ők sokkal-sokkal idősebbek voltak nálam. Mintha reménykedtek volna abban, hogy a fiatalságom garancia férjük műveinek továbbélésére. Az ötlet valószínűleg Anna Margitnál születhetett meg. […]

Tükör által homályosan… – Gedő Ilka műtermében

„Minden valóságos élet – találkozás.” (Martin Buber) Először 1969 januárjában voltam Gedő Ilka műtermében. Egy 1944 októberében, a gettóban készült önarckép rajzot tett az Emlékkönyvbe (én akkor születtem a nagykanizsai gyűjtőben, ahonnan 84 éves nagyanyámat, nagynénéimet, nagybátyámat, férjeiket, feleségüket és 28 unokatestvéremet szállították Auschwitzba, egyenesen a gázkamrába). Azt írta alá: „Katalinnak első, felejthetetlen látogatása emlékére […]

Illés Árpád szokatlan világa

Az Arnolfini Szalon esszéportálon megjelent írásaimban gyakran emlegetett Emlékkönyvben az első bejegyzések és művek Illés Árpádtól származnak: „Katalinnak, aki családtag nálunk” – írta 1968. október 8-án, és ezt a következő lapon felesége is megerősítette. Két, papírra festett, érzékeny színvilágú absztrakt festményt és egy groteszk rajzot ragasztott bele (utóbb még kézzel aláírt 1971-es és 1972-es újévi […]