Szerzői archívum: Láng Eszter

Mona Lisa nem létező szemöldöke

Daniel Arasse, a francia kultúrtörténet egyik jelesének világhírű könyve egy rádiósorozat 26 epizódját foglalja össze. A kötet számos nyelven számos kiadást megért, mivel szerzője úgy tud beszélni a művészetről, anélkül, hogy a szakmaiság csorbát szenvedne, hogy azt az átlagember is tátott szájjal képes hallgatni. A művészettörténész, miközben betekintést enged egy évszázadokon átnyúló folyamatba, nem restell […]

Túl a határon

Egy héttel az első nemzetközi elektrográfiai triennálé megnyílása után, ahol a Magyar Elektrográfiai Társaság tagjai szép számban vesznek részt, és néhány héttel a társaság Bartók 32-ben rendezett tárlatát követően, újabb MET-kiállítást köszönthetünk, ezúttal itt, a Szépháromban. Belakják az elektromos és elektronikus eszközökkel készült képek a teret, és nem csak a teret: nyilvánvaló, hogy helyüket akarják […]

A teljesség felé

Egy következetes életmű legújabb darabjait láthatjuk Magén István kiállításán, a debreceni, frissen felújított Pásti utcai zsinagógában. E nagyméretű digitális nyomatok először szerepelnek a nyilvánosság előtt, az anyag ugyanakkor – egyfajta szintézisként – az alkotó korábbi művészetére is reflektál. A képek formai megjelenése a minimálishoz közelít: az alkotó bibliai szövegdarabokat dolgoz fel, nincs „ábrázolás”, a kompozíció […]

Folyamatorientáltság és önreflexió

Sós Evelin a kilencvenes évektől készít fénymásolat-munkákat, attól kezdve tehát, amikor Magyarországon is kezdetét vette a digitális művészet különféle módozatainak elterjedése. Hiszen mindez a számítástechnika kifejlődésével, s még inkább elterjedésével hozható kapcsolatba, illetve jelen esetben azokkal a digitális eszközökkel, amelyek a hagyományos nyomdai és fotómasinákat átalakították, némileg vagy egészen kiszorították. Ez az eszköz, tehát a […]

Az állandóság keresése

Nem könnyű egy fogalmat, amelyet elsősorban a nyelvészek használtak korábban, kiszélesíteni s kiterjeszteni a képzőművészetre. Mert mit is rejt eredetileg a kifejezés? A Wikiszótár szerint „Az archaizmus (latinul antiquitas) egy letűnt kor felidézése nyelvi elemek, illetve stilisztikai eszközök segítségével. Célja lehet a régiesítés vagy az ünnepélyesség hangulatának megteremtése.” Hasonlóan fogalmaz a francia és angol Wiki […]

A szöveg maga a paradicsom

Bizarr, már a cím is. Benne a név olaszos hangzású. Ki tudja, honnan, az idők mely mélységéből jön viselője, akinek annyi élet, így hát annyi idő adatott meg! És annyi újjászületés! A titkokat remélő olvasó bizonyára a kötet után nyúl. Belelapoz, beleolvas, és igyekszik átjutni „a fák közt húzódó, fénnyel belülről vékonyan kibélelt ösvényen”, de […]

Miskolc, Szinva-part, Akác István

Miskolc olyan város, igazából a szél is csak hosszában tud rajta végigsöpörni, a Szinva keskeny medrét követve Lillafüredtől le egészen az állomásig és még tovább, nyugatról indulva és kelet felé tartva rendületlenül. Valamikor, ha az esőzések megindultak, medrébe bele nem fért. Nem tűrte a rá épülő gátat, hidat, gazdasági épületet, elárasztotta a szűk völgyet, a […]

Pasolini és én

Pasolini túl bonyolult nekem, félek tőle, félem azt a világot, amely az övé volt, de amely valahogyan mégis a mi mindannyiunk világának része. És csodálom is ugyanakkor, mert mérhetetlenül gazdag fantáziája megragad! És mindannyiunkat meg kell ragadjon, akár értve, megérteni akarva, akár értetlenül közeledünk hozzá vagy kerüljük el. És irigylem is olykor: talán mert mindennel […]

Megérkezni egy városba

Nem olyan, mint a toszkán városok, Géczi János városa. És olyan se, mint „a konstantinápolyi török rózsát utánzó sárga” Bécs. „Ennek a városnak a színi környezete a négy évszaké, az ökörvérszínű meggybokroké a hegyoldalon, a sárga vadszőlővel gúzsba kötött házaké, a vadcsapásoktól csíkozott havas lejtőké, a novemberi esők után maradt mocsoké. A rókáé, a rómaiak […]

Rend, egyensúly, lendület

Torok Sándorral találkozni, az emberrel és a művésszel, és egyúttal az általa teremtett művekkel – mind a festészet, mind a grafika területén – meghatározó élményt jelent. Sajátos és csak rá jellemző megközelítése a világnak az a felfogás és alkotófolyamat, amelyben mintegy négy évtized alatt gazdag és kiegyensúlyozott életmű jött létre. Torokot egyaránt jellemzi az eredendő […]