Szerzői archívum: Lakner Zsuzsa

Konzum és morál konfrontációja

Művészbarátaim körében folytatott közvélemény-kutatásaim eredményeképpen arra a megállapításra jutottam, hogy munkamódszer tekintetében két nagy csoportba osztódunk. Egyikünk látja előre a festményt, szobrot, grafikát, amit meg akar csinálni, fegyelmezetten halad a megvalósítás irányába, s ha nem is zárja ki a tervmódosítás esélyét, viszonylag kevés teret hagy magának az improvizációra. Másik csoportunk minden alkalommal vakrepülést hajt végre. […]

A szabadság energiái

Ha egy művész közel áll hozzánk, akkor nem kevesebbre vágyunk, mint megtalálni azokat a szavakat, megfogalmazni azokat a mondatokat, amikkel a kívülállókat behozhatjuk egy világba, ami számunkra kedves, de másoknak még talán idegen. Ráakadni a kapcsolóra, ami működésbe hozza az objektívet, amitől hírtelen éles lesz a kép. A legjobb alkalom erre kiállítást megnyitni vagy monográfiát […]

Sound and Vision

Vannak helyzetek, amikor számomra a leginkább irigylésre méltó foglalkozásnak a teremőr tűnik. Nagyszerű alkotások között lenni napi nyolc órán át egy klimatizált helyiségben, és ezért még némi fizetést is adnak… Egyszer városom egyik legnagyobb kiállítótermében meginterjúvolták a képcsőszöket; van-e kedvencük az általuk őrzött helyiségekben? Majdnem mindegyikük igennel válaszolt, majd elkalauzolták az újságírót a műhöz, amelyet […]

Nagy Bibin a mogyoróbokor alatt

Attól a pillanattól kezdve, hogy megszületünk, ugyanazt a rituálét ismételjük nap mint nap egy életen át. Reggel felébredünk és összerakjuk magunkat. A kezdetekben segítenek nekünk ebben, aztán idővel megtanuljuk, hogyan csináljuk egyedül. Tapasztalatokra építünk, amiket az ébrenlét állapotában szerzünk. Vannak általános és vannak speciális tapasztalatok. Az általánosakba tartozik a természet megfigyelése, a tyúkok, kutyák, macskák […]

Időkapszula

Ha reggel kávéval a kezemben kinézek az ablakon, a piros dzsekis nő – akit magamban Susan Sontagnak hívok – már a mezőn sétál a golden retrieverrel. Amikor a buszmegálló felé félúton találkozom vele, már a másik kutyással beszélgetnek portugálul. Minden nap ugyanannál a fánál. Az ebek nem cimborálnak, türelmesen üldögélve várják, hogy indulhassanak megint szaglászni. […]

Harc a szürkeséggel

Az ősznek van egy szép, piros-sárga leveles, napsütéses oldala. Ez az indián nyár, amiért oly sokan tartják ezt a legszebb évszaknak. Van azonban az a piszkosszürke változat is, amikor vagy folyton esik, vagy köd van, és olyan a világ, mintha atomháború után lennénk. Elfogy a fény. Még a hangok is. Sőt olykor az emberek is […]

Sötét. Sötétebb. Vaksötét.

Semminek sincs értelme. Ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá. Mondta Pierre Anthon, egy dán kisváros iskolájának hetedikes tanulója, majd nyugodtan meghajolt, összepakolta a holmiját és kiment osztályból. Tanácstalan osztálytársai elhatározzák, hogy bebizonyítják neki, hogy de igenis van. Megtalálják a módját. Véghezviszik. Innentől nem mesélek tovább semmit. Mindenkinek, aki úgy […]

Egy derűs arc a szomszédból

Városrészünk egyik legderűsebb embere a temetkezési vállalkozó. Teljesen mindegy, milyen év- vagy napszak van, amikor kopott farmerjében és színes, kapucnis melegítőfelsőjében végigmegy az utcán, mindenkire mosolyog, aki az útjába kerül. Ez nem vicc, nem is egy Stephen King-horrortörténtet indító sora, ez a valóság itt mifelénk, Stuttgart egyik zöldövezeti negyedében. Én azóta ismerem, amióta pár évvel […]

Susanna Lakner: Amikor ragasztgatok…

Amikor ragasztgatok, tágra nyitom az agyam kapuit. Ez egyfajta megváltozott tudatállapot, amelyben egyes-egyedül a megtalálandó képi elemre fókuszálok, agyam egy sávjában azonban fut egy másik program is, amely az időközben felbukkanó fotók, szövegdarabok, tipográfiai elemek helyét keresi. Az elmúlt években több képzőművész barátomat kikérdeztem, ők hogyan fognak munkába. Legtöbbjük egy, a képzeletében viszonylag pontosan kirajzolódó […]

Hova néz ez a lány?

Jean-Pierre Jeunet fimjében, az Amélie csodálatos életében az üvegcsontú ember Renoir Az evezősök reggelije című képét festi meg újra és újra. Nem tud szabadulni a kicsit hátul, egyedül üldögélő, iszogató lány tekintetétől. Hova néz, kit néz, mit gondol ez a lány? „Ahhoz, hogy mindenki úgy érezze, jelen van a társaságban, fontos az ottléte, meg kell […]