Szerzői archívum: Kováts Albert

Ön?arcképek

Önarckép? Érdekes. Nem jutott volna eszembe. Van valami ásatag a szóban. Azt mondják, hogy ha nincs más modell, a festő a tükörhöz folyamodik, és önarcképet fest. A művésznövendék saját magán gyakorolja a portréfestés mesterségét. Régi dolgok ezek, egykor talán igazak voltak, manapság a festőket legkevésbé az élő modell hiánya nyomasztja. Önarckép, portré, csendélet, táj és […]

Belülről ható forma-emlékek

Amikor Turcsányi Antal festőművészt legújabb munkáiról kérdezzük, fordulatról számol be, ami művészetében, művészeti gyakorlatában az utóbbi időben végbement. Korábban ugyanis, mint mondja, és ahogy láthattuk is, a természeti látvány elemeiből építette képeit. Pontosabban, a természeti elemek átélt látványát szűrte át festői szemléletén, dolgozta fel, formálta át, és építette képeibe. A fordulat abban áll, hogy most […]

Az Újlaki Mozgó

Nem tartottunk még a század közepén, amikor egy délután, a szobába beömlő fényben apám az Inváziót magyarázta. Ebből aztán az lett, hogy szerinte Karácsonyra itt lesznek az oroszok. Az értesülések szerénysége ellenére el tudtam képzelni, milyen is az, amikor a rengeteg hadihajóból sok katona meg tank jön ki Normandia partjainál, de az oroszokról tisztázatlan képeket […]

A szenvedélyes érdeklődés lenyomatai

Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim – talán emlékeztek, így szoktam kezdeni a megnyitóimat. De most bevezetésképp csak néhány szükségesnek gondolt megjegyzés következik. Előző könyvemben (A tárlat metafizikája, Liget, 1999) a legkorábbiaktól kezdve válogattam azokból az írásaimból, melyeket akkor fontosnak éreztem, vagy amelyek különböző okokból közel álltak hozzám. Röviden: amelyeket a legfontosabbak közé soroltam. A legkorábbiak: […]

A doboz világa

A „doboz” vagy „box” néven ismert képzőművészeti műtípus formai megjelenése révén kivételesen sok ponton kötődik a mindennapok tárgyi világához, és jelképerejénél fogva is különös és fontos társa-rokona a klasszikus modern művészet XX. század elején született új kifejezésformáinak. Hatásokban, kifejezésekben és törekvésekben rendkívül bő és sokrétű a Pápai Emese művészettörténész által Dobozvilág címen megrendezett kiállítás, amely […]

Fríz-festmény

Ez a kilenc részből álló festmény, Turcsányi Antal jelentős kompozíciója erőteljes, lüktető és mozgalmas, egyszóval: eleven mű, nem hagyja közömbösen a nézőt, megszólítja és önmagáért beszél. Az előtérben álló gondját éppen ez okozza: ezzel az önmagáért szóló, önmagát kellőképpen prezentáló és reprezentáló festménnyel nehéz versenyre kelni. Ennyire talán még soha nem éreztem a képzőművészeti mű, […]

Az anyag kettős átváltozása

Manapság, amikor a művész feladatát nem rajzolja körül sem kánon, sem megrendelés, sem rítus, sem kényszer, sem parancs, sem kérés, nem tehet mást, csak saját magára támaszkodhat, csakis önmagából indulhat ki. Ám jól tudjuk, ez az „önmaga” nagyon sok mindent jelenthet és jelent. Elefántcsonttornyok nincsenek, kizárólag bizonyos kultúrpolitikai szótárakban. A művész nem lebeg az űrben, […]

A magyar kultúra öncsonkítása

Mottó: „…hogyan ábrázolhatunk a totalitás szemszögéből, de úgy, hogy mégse a totalitarizmus szemszögét tegyük a magunk szemszögévé?” (Kertész Imre) Ezt a különös műfajú könyvet aligha írhatta volna meg más, mint éppen a művészetszociológus S. Nagy Katalin. 340 oldalas képes album, szociográfia, holokauszt-, művészet- és köztörténet, emlékezés és tiszteletadás; magyar vonatkozásban hiánypótló mű. Azoknak a magyar […]

Egy kis tréfa

Kortárs szobor avatása a Belvárosban! Ennek főcímnek kellett volna lennie a reggeli lapokban. De ne legyünk telhetetlenek. Örvendjünk, hogy fehér holló ritkaságú eseményként egy gyökeresen mai szellemiségű plasztikát, történetesen Kalmár János Munkácsy-díjas szobrászművész alkotását állították föl az Erzsébet téren. A kezdeményező és adományozó a Festészetet Kedvelők Köre Magyar Zsidó Egyesület volt, s a szoborral a […]

Elvont táj

A címet olvasva-hallva azonnal tudni véljük, miről van szó: „félabsztrakt” tájképekről. Ezzel a közkeletű szóval jelölve meg mindazokat a síkművészeti alkotásokat, melyeken kivehető az ábrázolás tárgya, de a látvány stilizáláson, átformáláson, átértelmezésen esett át. De ha szó szerint vesszük az amúgy találó kifejezést, ellentmondást kell benne látnunk, hiszen ha táj, nem lehet elvont (nem-ábrázoló, nonfiguratív), […]