Szerzői archívum: Kölüs Lajos

Urbánus idegszálak színei és tónusai

Baj, ha látszik, hogy mindkét művész – Regős Anna és Regős István – urbánus ember? Műveik a nagyvárosi élet jelenségeit, a nagyváros szellemét tükrözik. Volt időszak, amikor az urbánus kifejezés gúnynév volt. Miért vagyok urbánus? Mert hiszek abban: mindig, mindent a városi emberek adtak az emberiségnek, a többletet, az arányt, a gondolatot, a szépet. Nem […]

Kitárulkozás

Összegzés ez a kiállítás, a választott és alkalmazott művészi technika csúcsra járatása, egyfajta tökélyre törekvés, a burjánzó belső látomások szalagra fűzése, vonalak közé terelése, kordában tartása, a gondolatok kirajzásának nyomon követése, feltérképezése, szabadon engedése. A művész önmagába tekint, mert keresi az önmagán túli világot, a metafizikai valóságot, a tapasztalat bilincseit levetve. Az idő szívet szorító […]

Sötét üvegcserepek

Erősebb a friss benyomás, vallja T. Horvát Éva, és ha kell, akkor átfest, változtat a képen. „Az eredmény nem mindig pozitív, de ez nem változtat a keresés szükségszerűségén.” Nem csak keres, talál is, rátalál a motívumra, formára, ha nem elsőre, másodjára. Otthon van a kalligráfiákban (ezeréves művészet), számára egyszerre gyakorlati és esztétikai kérdés is a […]

Csontozókés

Eőry Emil csontoz, elhagyja a húst, a bőrt, a csontot keresi és formázza, legyen az fehér vagy fekete. Szürke lesz, többnyire szürke. Pályája jelenében a halál színeit választja, mert vannak helyek, ahol a gyász színe fehér, és máshol a fekete. A földön jár, messze a szivárványtól. Formái öblösödnek, szélesednek, kontúrosodnak, vonalak futnak, állnak össze testekké. […]

Súlyos lélek, könnyedségre várva

Esik az eső, amikor beáll a vonat a debreceni pályaudvarra. Gerber Pál kiállítása vár a Batthyány utca 24-ben. Az állomástól nem esik messze a kiállítóterem, a Google szerint, de jobb a taxi, sétálóutca, nem tud bemenni, itt van egy átjáró, mutat egy közre a taxis, hamar megtaláljuk. Meg, a páros oldalon kell keresni. Három terem, […]

Foltvarrás

Folton-folt. Bibin képeit nézem. Szöszösek, barnák, mint a vasreszelék, irányba állnak. Nem menekülnek, ott vannak, jelzik, ott is maradnak. Bibinnel vagy Bibin nélkül. A képeken nincsenek foltok, hiányok. Fejünk felett sorakoznak, fejünkre nőttek, akárcsak Bibin. Mindenütt ott van, mutatja magát, talán irigyei is vannak. Bibin megszólal, kint az utcán, beszól, halljuk a hangját, nem mindenki […]