Szerzői archívum: Dániel András

Volt, van, lesz…

Ott egy keskeny arc kiszolgáltatott törékenysége, egy száj érzékeny íve. Itt egy telt vonások védelmében megbúvó óvatos félmosoly. Ott egy fiatalember pillantása – töprengve, de határozottan fürkészi a számára folyamatosan táguló jelent, a jó eséllyel soha el nem fogyó jövőt. Itt egy kamerába néző szempár – benne a rutinos derű mögött a folyamatosan szűkülő jelen […]

Ahol fogasra akaszthatjuk a gondjainkat

Gyereknek lenni nehéz. Már az eleje is, ahogy meg kell tanulni, szinte futtában, akár egy gyorstalpalón, azt a sok mindent, az első lélegzetvétellel kezdve: hasra fordulás, négykézlábra, majd két lábra állás, elindulás, egyik láb a másik után, először még fogják a kezünk… aztán egyedül, amikor lehet végre menni, önállóan, szabadon, amerre – a végén mindig […]

A villa esti fényben

Az önnön turistaságát saját maga elől is titkolni igyekvő utazó, miután könnyed csípőmozdulattal kikerülte a spanyol bédekkerek flamenko-majorka-donkihóte alkotta Bermuda háromszögét, északról délre, vagy a tengertől a kasztíliai vízválasztón túlra tartva: Madridba érkezik. Ezt reggel teszi, s mire bealkonyul, túl van már – drámai sűrítés! – paloták és templomok barokk meg platereszk (XV. századbeli spanyol […]

A búcsúzás fokozatai

Emlékezetes könyv születetett. Vannak háborús könyvek, szerelmesek, mi több, kalandosak, ám ez itt, Poós Zoltáné, bár szól szerelemről, háborúról, némiképp kalandokról is, elsősorban egyetlen egy kérdést jár körül, s ez az emlékezés. Nem is elsősorban, mint a személyes, a múlt hétre, a tavaly nyárra való emlékezés aktusa, sokkal inkább, mint a tudat önmagát vizsgáló gyakorlata. […]

Jelentés a központnak

Tegnap, csaknem pontosan egy csillagközi évvel az expedíció elindulása után, megközelítettünk egy ismereteink szerint régóta lakatlan, kék színű bolygót, kockáztatva egy ásatag szatellit-ronccsal, vagy más, az égitestről származó űrszeméttel való nem kívánt találkozást. Inkább az előírásokhoz igazodva, semmint kíváncsiságból, három kutatószondát küldtünk az égitestre, melyekből kettő – némely értékelhetetlen anyagmaradványt leszámítva – eredménytelenül tért vissza […]

Napi szövegek

Egyszer elhatároztam, hogy archiválom a napokat. Ne tűnjenek el nyomtalanul a semmiben. Minden nap készítek valamit, ami horgot vethet az emlékezetbe, jelet hagy a naptári dátumon. Kétségbeesett igyekezett volt, de készültek a lapok, minden napnak egy katalógus cédula. Egy évig rajzok, az idén januártól fotók. Mindennapi kattintásunk add meg nekünk. Érkezett mindhez szöveg is. Csak […]

Napi lapok

1. Egy reggel elhatároztam, hogy ettől kezdve új szabályt vezetek be életembe. Nem mintha különösebb vonzalmat éreznék a regulák, előírások, rendeletek és programok iránt. Sosincs türelmem elolvasni a használati utasításokat. 2. A gyakorlati élet számomra mindig az öngyilkosság kevésbé kényelmes formájának tetszett. 3. Arra gondoltam, ettől kezdve minden nap készítek egy rajzot. Legalább egyet. Motívumait […]