Havi archívum: december 2013

Tavaly Marienbadban…

Ahogy ez nálam lenni szokott, kicsit körülményes módon jutottam egy újabb, semmi máshoz nem hasonlítható látványhoz, élményhez. Eredetileg ez is egy festménnyel kezdődött. Méghozzá 1979-ben, amikor szerencsés körülmények között, nyitástól zárásig – délelőtt fél tíztől este hétig – a drezdai könyvtárban tanultam a művészettörténetet. A Sächsische Landesbibliothek könyvolvasótermében körülbelül 15 ezer kötetes kézikönyvtár található. Attól, […]

Széljegyzetek a gyerekkor margójára

A gyerekkor, mi más. A képek, az arcok, az illatok, a helyek; utcák és nevek – ami egy falu lelkéből megmaradhat. Csengőd. A hatvanas évek. A Klein-tanya, ahol Anyám az első télen kitett a levegőre, s mire legközelebb visszanézett, már belepett a hó. Az édes-vaníliás-mazsolás illat, amely az óvodába tartó álmos kora reggeleken kicsapott a […]

Susanna Lakner: Amikor ragasztgatok…

Amikor ragasztgatok, tágra nyitom az agyam kapuit. Ez egyfajta megváltozott tudatállapot, amelyben egyes-egyedül a megtalálandó képi elemre fókuszálok, agyam egy sávjában azonban fut egy másik program is, amely az időközben felbukkanó fotók, szövegdarabok, tipográfiai elemek helyét keresi. Az elmúlt években több képzőművész barátomat kikérdeztem, ők hogyan fognak munkába. Legtöbbjük egy, a képzeletében viszonylag pontosan kirajzolódó […]

Paul Klee: Szindbád a tengeren

A Szindbád a tengeren eredetileg egy vígopera díszletének készült, 1923-ban; teljes címe: Harci jelenet a Szindbád című komikus-fantasztikus operából. Ugyanebben az évben született a Bábszínház (Bern, Felix Klee-gyűjtemény); ennyi talán elég is érzékletes bizonyítékként Klee vonzódásáról a színházhoz. Fia számára több mint ötven eredeti felfogású, különleges bábot készített – mintegy harminc ma is megvan (közülük […]

Lajstrom egy elhagyatott rétről

Lássuk csak, mi minden is lakik ebben a karcsú kis kötetben! Van mindenekelőtt legalább 13 repülőgép. Szállnak jobbra, balra, nyilván a menetrendtől függően, kerülgetnek ezt-azt – felhőt, napot, útjelző táblát, mikor mi esik útba –, lilák, halványzöldek, kék-narancsosok vagy épp csíkosak, mint egy varázsgomba kalapja. A gombákból is él itt vagy egy tucat, és persze […]

Játék a végtelennel és a semmivel

Egy könyv, amelyben olvasni kell a képeket és nézni a szöveget. Vagy képezni az olvasót és szövegelni a nézővel. Egy valódi emberbarát kéz-irat. Minden benne van, ami számít. Az is, hogy nem számít semmi. És mindennek az ellenkezője, elrejtve lendületes fekete betűkkel a hófehér lapokon. Összegzés, leltár, hiányfelmutatás. Egy kristálytisztán megrajzolt, kétszázhetvenkét oldalas paradoxon, amelynek […]

Zadarnál a tenger – Dugi Otok sziget

Márai Sándor írta: „A fényt, a világot csak azok a népek ismerik igazán, amelyeknek tengert adott sorsuk. A tenger a másik haza, a végtelen.” Ha jól számolom, ha nem csal meg az emlékezetem, 19 ország partjain láttam a tengert. És az Atlanti-óceánt több helyen, és a Csendes-óceánt 1984-ben Észak-Koreában Wonsannál. Először 1967-ben, 23 éves koromban, […]

Az állandóság keresése

Nem könnyű egy fogalmat, amelyet elsősorban a nyelvészek használtak korábban, kiszélesíteni s kiterjeszteni a képzőművészetre. Mert mit is rejt eredetileg a kifejezés? A Wikiszótár szerint „Az archaizmus (latinul antiquitas) egy letűnt kor felidézése nyelvi elemek, illetve stilisztikai eszközök segítségével. Célja lehet a régiesítés vagy az ünnepélyesség hangulatának megteremtése.” Hasonlóan fogalmaz a francia és angol Wiki […]