Havi archívum: április 2013

Tisztelt Czím: Sárbogárdi Jolán, A test angyala

Igen Tisztelt Íróúrhölgy, “kedves” Jolán! Már engedelmet kérek, hogy levelemmel zavarjam, egyúttal bocsásson meg alig leleplezett zavarómért. Mentségemre legyen írva, azért ragadtam “tollhoz”, amely a tecknika szünetmentes fejlődéséből kifolyólag fekete klavírként terül el előttem, mert eszembe ötölt jó magyar irodalomtanárom mondása volt. Hogy tudniillik az Író(nő)nek úgy kell az Olvasó visszacsatolmánya, mint ruganyos és fiatal […]

Voltunk mint ti, lesztek, mint mi

Kijön a Sufni apró színpadára vagy harminc ember, egyforma pólóban, a mellükön a keresztnevükkel. Több sorban férnek csak el, és teljesen betöltik a színpadot. Két korosztályba tartoznak, köztük egy generációnyi hiány: nagyszülők és unokák, hetven körüliek és tízen-huszonévesek. Nem tudni, hogy tényleg nagyszülők és unokák-e, vagyis vannak-e köztük rokonok, talán igen, talán nem. Egy fiú […]

Otto Dix: Idős szerelmespár

Otto Dix megrázó, felkavaró expresszivitásuk ellenére is tárgyszerűségre törekvő grafikákban örökítette meg az első világháborúban – nehéz gépfegyverre kiképzett katonaként – szerzett kiábrándító élményeit, tapasztalatait. Többször megsebesült, a lövészárokban és az ideiglenes hadi kórházakban is rajzolt. Háborús rajzait 1916-ban Drezdában mutatták be. Pontos megfigyelései alapján 1924-ben 50 rézkarcból álló könyvet készített az első világháború szörnyűségeiről […]

Szemrebbenés nélkül

Áll Krisztik Csaba a fehér fal előtt, körülötte, mintha géppuskával lőnék körbe, vagy késekkel dobálnák körül, teljes erővel odavágott krumplik csattannak szét a falon, a feje fölött, a füle mellett, krumplicafatok fröcsögnek, tán még az első sorban ülőkre is jut, áll, és hosszú percekig a szeme se rebben. Az ikertestvérét játszó Nagy Norbert is ott […]

Kováts-kollázs

Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim! Művészek gyakran számolnak be arról a jelenségről, amikor „a kép festi önmagát”. Nem a művész szándékai ellenére, de nem is kifejezett, tudatos akaratával történő képalakulási-szerveződési eseményekre vonatkozik ez a megfigyelés. A felületen megjelenő bizonyos formai jelenségek magukhoz vonzanak velük egy ívású, rokon formációkat, ezek kényszeresen mintegy „hozzá rendelődnek”, s a […]

A szenvedélyes érdeklődés lenyomatai

Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim – talán emlékeztek, így szoktam kezdeni a megnyitóimat. De most bevezetésképp csak néhány szükségesnek gondolt megjegyzés következik. Előző könyvemben (A tárlat metafizikája, Liget, 1999) a legkorábbiaktól kezdve válogattam azokból az írásaimból, melyeket akkor fontosnak éreztem, vagy amelyek különböző okokból közel álltak hozzám. Röviden: amelyeket a legfontosabbak közé soroltam. A legkorábbiak: […]

Együttláttató festőiség

Bizonyára helyénvaló lenne, ha a kiállítás címét adó képpel, vagy a Kováts Albert munkásságában meghatározónak számító Übü elemzésével kezdeném, illetve annak indoklásával, hogy ezen művek milyen szerepet töltenek be a tárlat egészében. Két ok miatt mégsem ezt teszem. Egyrészt azért, mert ha végigtekintünk a termeken, első látásra feltűnhet: az összképet nem ezek az alkotások határozzák […]

A fényről

A harmadik században élő, filozófiát kedvelő Gallienus császár arra adott megbízást az Alexandriából származó, Perzsiát megjárt, kedves bölcselőjének, akinek római előadásait szenátorai társaságában maga is látogatta, hogy hozzon létre egy új települést. Vélhetőleg megjelölte, hol kellene azt a várost megépíteni, amelynek a neve, a maga istencsászári szándéka szerint, Platonopolis. Az újonnan kialakítandó város a vulkánkitörésben […]

Domenico Ghirlandaio: Nagyapa az unokájával

Domenico Ghirlandaio 41 éves korában festette a Nagyapa az unokájával című rendkívül népszerűvé, ismertté vált kettős portréját. Az öregemberről készült rajzát a stockholmi Nationalmuseumban őrzik (1490 k., papír, 281×215 mm). Ghirlandaio aranyműves, aranyárus apja műhelyében tanulta az ötvös szakmát (eredetileg Domenico di Tomasso Bigardi; művészneve valószínűleg a firenzei lányok körében kedvelt fejdísztől – girland – […]