Havi archívum: március 2013

Karcsa nekem

A Csallóközben tizenkét Karcsa van. Egykupacban, egymástól pár kilométer távolságban. Közülük nekem Erdőhátkarcsa és Királyfiakarcsa neve tetszik a legjobban. Karcsakarcsa csak egy van. A bodrogközi. Karcsa nevét általában félreértik az emberek. Visszakérdeznek: kacsa? Á, nem, nem a lábasjószág, Karrrrrrrrcsa, mondom ilyenkor, harminchárom errel, ha kérdik, honnan származom. Kevesen tudnak a falu létezéséről. Művészettörténészek általában igen. […]

Fülszöveg egy kép-regényhez

Kováts Borbála az utóbbi években megteremtett magának egy nyelvet, amellyel immár bármit képes leírni. Olyan egyéni és összetéveszthetetlen nyelv ez, amely csak a legnagyobb kép-írók sajátja, s melynek szókincse, szinonimatára mára oly gazdaggá, stílusa, ragozási szerkezete, nyelvtana oly letisztulttá, mondatfűzése pedig oly magabiztossá vált, hogy megalkotója – a kép-esszék, kép-költemények, kép-novellák és kép-szín-darabok után – […]

A szöveg maga a paradicsom

Bizarr, már a cím is. Benne a név olaszos hangzású. Ki tudja, honnan, az idők mely mélységéből jön viselője, akinek annyi élet, így hát annyi idő adatott meg! És annyi újjászületés! A titkokat remélő olvasó bizonyára a kötet után nyúl. Belelapoz, beleolvas, és igyekszik átjutni „a fák közt húzódó, fénnyel belülről vékonyan kibélelt ösvényen”, de […]

Coleman Connor kedvence

Állítólag nekem mindenről Az jut eszembe. Az Evés és a Főzés. Pedig ez nem igaz! Mert például amikor egy színpadon leveles tésztás pástétomot esznek, eszembe se jut a függöny legördülése után hazaszaladni és főzni; persze ez esetben függöny nem is volt, mert a régi Átrium mozi épületében tartották a Vaknyugat című előadást. Pedig sejthettem volna, […]

Étvágycsináló

A recept: Tudás, Tapasztalat, Tehetség. Nagyjából e három T-re van szükség minden alkotó tevékenységhez. A Tudás azt takarja, amit megtanultunk másoktól: anyáktól, tanító bácsiktól, esti mesékből, könyvekből, blogokból. A Tapasztalat abból áll össze, amit megtanultunk az életből: iskolaszünetekből, utazásokból, barátságokból, szerelmekből, hétköz-, vasár- és ünnepnapokból. A Tehetség pedig ahhoz kell, hogy az előző kettőre építve […]

Jan van Eyck: Arnolfini házaspár

Jan van Eyck 1434-ben, 44 éves korában festette az Arnolfini házaspárt. Ezzel a festménnyel úgy jártam a képtárban, mint Bécsben a Willendorfi Vénusz keresésekor. Emlékezetemben egy monumentális művet őriztem, és amikor 1984-ben, negyvenévesen végre eljutottam Londonba, sokáig nem leltem meg. A kép ugyanis meglepően kicsi, mérete alapján nem tűnik fel. Ám ha egyszer már felfedezte […]

A bársonyos fehértől a mélybíborig

A bor mint téma végigkísérte az évezredek művészetét, az ókortól az egyházi művészeteken át napjainkig. A különböző korok alkotói, mesteremberei különböző korok technikáival és stílusában ábrázolták a borral kapcsolatos élethelyzeteket, legendákat, szakrális jeleneteket. A borral festés a kortárs képzőművészetben is jelen van. Többen tettek már kísérletet a bor mint matéria, mint festőszer használatára – elsősorban […]

A bor varázslata

Előrebocsátom, délvidéki származású vagyok. Ezért különösen érzékenyen érintett meg, amikor a szintén ottani ősöket maga mögött tudó Dárdai Zsuzsa felkeresett azzal a szándékkal, hogy kapcsolatokat keres a Duna bal partján fekvő néhai végvárral, Futakkal. Elmondta, ott született 1812-ben Haraszthy Ágoston, aki később seriff lett Amerikában, és mindemellett ő rakta le a mára világhírűvé lett kaliforniai […]

Egy komplex, összefüggő univerzum

A Manhattan című filmben van egy jelenet, mikor Woody Allen számba veszi azokat a gondolkodó és alkotó elméket, akik értelmet tudnak adni életünknek. Én is régóta ápolok egy ilyen imaginárius listát, melyen David Byrne is örökös tagként szerepel. Egy idol iránti rajongásnak több fokozata lehet: szeretném, ha a barátom lenne; szeretném, ha olyan tehetséges lennék, […]

Egy dobozvilág-rendszer lapjai

Nem lehet kétszer ugyanabba a dobozba belenézni… Pontosabban lehet, csak nem ugyanazt találja az ember. Természetesen a Lakner Zsuzsa-féle kollázs-dobozokról beszélek, e paradoxonokból összeragasztott varázslatos műtárgyakról. Ha kinyitod – már ha eljutsz odáig, s nem tévedsz el a külső héj, a felszín vizuális útvesztőiben –, szóval, ha felpattintod a fedelét, teljesen váratlanul előbukkan egy szuverén […]