Havi archívum: január 2013

Van bocsánat?

Most, hogy Székely Csaba személyében már nekünk is lett egy saját Martin McDonagh-nk, és a Bánya-trilógia sikersorozata azt bizonyítja, hogy nagyon is megvan a létjogosultsága a magyar színpadokon ezeknek a magán- és közvergődéseinket falusi miliőbe helyező, sajátos, ismétlésekre épülő nyelvet beszélő, székely vagy éppen ír humorral fűszerezett daraboknak, nem kell ahhoz különösebb jóstehetség, hogy arra […]

Hajszag

„Hosszú, fekete haja mosószappanszagot árasztott, 
riadtan figyeltem hosszú, fekete haját.
 Néha a szeme belelógott a hajába,
 ott is függött hosszan, mint két denevér.”
 Ruxandra Cesereanu (Selyem Zsuzsa fordítása) Ébenfekete haj a tévéfényben. Félelmetes pixelek. Haza akarok menni, de a helyzet mást diktál. Megnézem, nincs-e ártó szellem az előtérben. A tea marokkói, kitágítja, amivel érintkezik. Az […]

Létszéli jegyzetek

Hollywoodi filmekből tudjuk, hogy a főszereplő ritkán hal meg a történetben. Az elbeszélő pedig szinte soha. Egyes szám első személyben a halálról írni lehetetlen, senki sem közvetítheti saját elmúlását egyenes adásban. Nem is csak a téma tabu-volta miatt: de egyszerűen, mert minden tudósítás szükségképpen ideát született, így nem vallhat az odaátról. (A klinikai halálból újjáélesztettek […]

Szövések, festékek, növények mindentudója

A Szent Miklósról szóló írás befejezéseként írtam, hogy életem egyik legfontosabb embere Mikulás-napon született. És most kénytelen vagyok folytatni: Mikulás napon halt meg 87 évesen Csókos Varga Györgyi, ez a különös, rejtélyes reneszánsz mesterember, színek, szövések, festékek, növények mindentudója, akihez évtizedek óta zarándokoltam Etyekre tanulni a számomra szinte megközelíthetetlen anyagismeretet, virágokban, gyógynövényekben rejlő titkokat, a […]