Havi archívum: május 2012

A labirintus nem útvesztő

Az útvesztő több utat is felkínál, de általában csak egy helyes úttal rendelkezik, számtalan tévúttal, megtévesztő irányokkal zavarja össze a benne kóborlót. Választás- és döntőképességünket teszi próbára, melynek eredményeként a probléma megoldása együtt jár az útvesztő központjának megtalálásával, illetve az abból való kijutással. A labirintus egyetlen kanyargós úttal rendelkező forma, melyből nem ágaznak el zsákutcák, […]

A kaleidoszkóp-akkord metamorfózisa

Ahogy mondani szokás, minden zeneszerző munkássága három alkotói korszakra osztható, függetlenül attól, hogy harminc, avagy nyolcvan évig élt. Tagadhatatlan, Alekszandr Szkrjabin (1872–1915) darabjai is három nagy korszakban születtek. Az 1903 előtti kompozíciók a közérthető, Chopinével rokon nyelvezeten készültek, az 1910 utániak pedig igen egyértelműen elbillenek a tonalitástól az atonalitás irányába. Az 1903 és 1910 közötti […]

Vivaldival az iskolapadban

Mivel a szüleim is tanáremberek, bizonyos fokig elfogult vagyok. Ők egy kis falu több nemzedéket tanító, igazi lámpásai voltak, akiket ma is tanító néniznek, tanár bácsiznak a közben nagyszülő korba jutott nebulók. Bár egyik szakom a történelem tanári, jómagam iskolában csak gyakorlóként tanítottam, meg néhány évig, a 90-es évek fordulóján németet TIT tanfolyamokon és otthon. […]

Néhány pillanattal később

Ülni egy tengerparton, nyári délutánban, hűvös szellő enyhíti a forróságot, fürdőruhában, felrakott lábakkal, mellettünk egy kisasztalon kávé, cigaretta, ha épp dohányozni lenne kedvünk. És nincsen semmi dolgunk, csak szemlélődni; figyelni az előttünk hömpölygő hatalmas vizet, a parton elvonuló nőket, vagy épp férfiakat, az öregeket, az arra kóborló kutyát. Órákat ülni, néha kortyolni a rég kihűlt […]

A Nyugat Kertje

A 2004-es Szimmetria Fesztivál képzőművészeti programjának középpontjában a XX. század napjainkban is továbbélő geometrikus képzőművészeti irányzatai álltak. Ezeken belül is hangsúlyozott szerepet és külön kiállítást szentelt a fesztivál a MADI (mozgás, absztrakció, dimenzió, invenció) irányzatának, amely a konstruktivizmus geometrikus jellegét megőrizve többek között kilépett a kép síkjából, szakított a téglalap szabta keretek korlátaival, és vállalta […]

Idézetek az időről

1. „Az idő nemzette ama eget és eme földet is. Az idő bocsájtotta ki magából mindazt, ami létrejött, és aminek létre kell jönnie.” Athara-véda, XIX. rész, Kr. e. 2. évezred 2. „A ránk leselkedő Idő, mely minden életnek végét szegi, mindent leront-emészt.” Mahábharáta, Kút-pédázatok, Kr. e. 800 körül 3. „A végtelen idő a megszámlálhatatlan.” Egyiptom, […]

Zevgár variációk

Látták az éjféli kőműveseket, amint lopva bort locsolnak az alapokra, téglával madárárnyékot fognak, és egy évben csak három hónapon át vágnak épületfát, de sosem újholdkor, nehogy férgek költözzenek belé; látták, hogyan suttognak a kőnek, mielőtt kalapáccsal lesújtanak rá, hogyan vetnek keresztet tulajdon szájukra minden reggel, mielőtt munkához látnak… A szépség oly súlyos, megalkotása oly sok […]

Büttner Helén ürügyén

Az igazság az, nem is nagyon akartam én Büttner Helénnel foglalkozni. Láttam, mesterien, érzékenyen rajzolt, de ez önmagában nem lett volna elég az érdeklődésem felkeltésére. Ha nem kapom meg hagyatékából – véletlenül-e? – ezt a kis szivardobozfedelet, rajta a kolozsvári dohánygyár emblémájával, talán a feledés súlyos sötétjébe merül Helén a lovaival, teheneivel, oroszlánjaival és mindenféle […]

Négyszemközt Ország Lilivel

A Magyar Ispita ablakain betűz a januári nap, ünnepélyessé és mégis személyessé hangolja a kiállítás némiképp enigmatikus csendjét. Magam vagyok, de négyszemközt Ország Lilivel. Komoly, öntudatos, érett ifjú hölgy néz szembe velem: a művész önarcképe, ceruzarajz, talán a főiskolai évekből. A tárlat közvetlensége, a néző személyes érintettsége mélyül el, amikor a hátsó teremben, korai dokumentumok, […]

A jövők emlékei

Lehet-e egy festmény egyszerre végtelenül letisztult és zavarba ejtően többrétegű? Hideg fejjel kimunkált, precíz, s egyúttal szürreálisan tétova, már-már elábrándozó? Egyszerre nyilvánvaló és titokzatos? Zsurnalisztikusan profán, ugyanakkor éterien ikonszerű? Megférnek-e egymás mellett – mi több: egymásba ágyazva – össze nem illő valóságdarabkák, miközben úgy érezzük, hogy mindig is összetartozónak kellett lenniük? Állíthatunk és kérdezhetünk-e egyszerre […]