Havi archívum: április 2012

Jan Vermeer van Delft: A geográfus

A legkedvesebb számomra Jan Vermeer van Delft (1632–1675) mintegy 30–35 ismert festményéből A tejeslány (Tejet öntő lány, Konyhalány, 1658–1660; olaj, vászon; mindössze 45,5×41 cm; Rijksmuseum, Amszterdam); a munkájára önfeledten figyelő tenyeres-talpas parasztlány, az időtlen életerő, se nem anekdota, se nem szimbolikus utalások tárháza. A második kedvencem a Nő mérleggel (1664 k.; olaj, vászon; 42,5×38 cm; […]

Isten mint földmérő

Először Kenneth Clark civilizációról szóló könyvében figyeltem fel erre a XIII. századi francia gótikus kézirat-illusztrációra (Bible Moralisée, Codex Vindobonesis 2554. sz.; az Österreichische Nationalbibliothek 1992-ben fakszimile kiadásban megjelentette a teljes könyvet). A 136 darab 334×260 milliméteres illusztrált lapból és 1032 képből messze ez a lap, az ószövetségi Teremtő, az Isten mint geométer, mint építész lett […]

Másfél év Berlinben

Még kevés hét hátravan a 16 hónapból, de a lényegen ez már nem változtat. Fájó szívvel csomagolunk, de lássuk az összefoglalót! Munka Dani nagyvonalú ösztöndíja teljes szabadságot adott, így ő csak a kutatásával foglalkozott ezalatt. Két Három nagyobb cikke született az itteni együttműködésekből, amelyek nem jöttek volna létre máshogy (meg sok másik, amelyeket bárhol világra […]

Egy év Izraelben

Rögtön előrebocsátom, az egy év csalóka, én végül hét hónapot, Dani, a férjem nyolcat töltött Izraelben. Azt is leszögezem, hogy nagyon-nagyon elégedettek vagyunk, hatalmas kaland volt ez az év, egy pillanatra sem bántuk meg. Vegyük sorra! Munka Dani munkája – hát ezért jöttünk ki, ugye. Szépen haladt, sok együttműködést sikerült kialakítania, jellemzően éppen itt vendégeskedő […]

Egytől hétig

Egy terasz Fáradt vagyok ma (is) nagyon, de legalább belesüt a nap az otromba és lélektelen hideg szélbe, ablakon át kellemes az érzés, akvárium-lét, üvegház-hatás. A teraszra levegőzni és kortyolni munkaóránként épp jó, lányom követ s kísér, nemsokára hiányozni fog, ha csak úgy magamtól, egyedül lépek a járólapokra, nem adom rá a cipőt, a kardigánt, […]

Egy polgár, kötött versformákkal

Ma az jelenik majd meg a híradásokban, hogy Vas István költő és műfordító száz évvel ezelőtt született. Talán azt is hozzáteszik, ő volt Szántó Piroska képzőművész férje. Valószínűleg az majd nem hangzik el, hogy a szó valódi és nemes értelmében vett polgár volt. Mindig önállóan, európai távlatokban gondolkozott, akár politikáról, akár művészetről volt szó. A […]

Április tizenegy

A fűzfa már sűrű-zöld, a nyíren még akad bőven barka, de lassan beindulóban. A sövények híznak, magasodnak; a fű még gyöngécske, próbálkozik, a pár árva jácint lekókadni készül. A babérmeggy megfázhatott a télen, mert levelei többségét ledobta, de rügyezik azért; annyi átültetést túlélt már, talán kibírja ezt is. A szomszéd barack elnyílt, s fakulóban a […]

New York víztornyai

A történet úgy kezdődött, hogy még tavasszal, a születésnapomra, kaptam két New Yorkba szóló repülőjegyet a feleségemtől: egyet neki, egyet nekem. A jegyek szeptemberre szóltak, hogy legyen idő beszerezni a vízumot, de még a Malév se szüntesse be közvetlen járatát, és tönkre se menjen addig (a végén egész izgalmassá vált a dolog). Amikor aztán már […]

Egész nap…

Egész nap szemerkélt. Igazi nagypénteki idő volt Húsvét hétfőjén. A szél se páhongott, a nap elő nem bújt. A kicsi sárga virág szirmot sem bontott, a tulipánok – édesanyám szerint – már néhány éve a kiskertünk helyett Kínában nyílnak. Csak az aranyeső, az zuhatagult. A mostaniak helyett a gyerekként megélt Húsvétok rémlenek. A hatalmas házfelfordítás […]

A Terasz

Hajnali vallomás az Arnolfini–Zsubori házban – 2002. 10. hó 12., 6 óra 36: se sötét, se világos, de október, s ez bizonyos. Kívül van vagy belül? Összeköt vagy elválaszt? Ki adja meg a kérdéseinkre a választ? A létezés fenséges pillanatai a teraszon: esőkopogás, hajnali ragyogás, hosszú árnyék az őszben, madarak távoli üzenete, illatok a Duna […]