A Genezis kiállítás katalógusának előszava

Kilenc művész – kilenc genezis értelmezés

A genezis jelentése: eredet, származás, születés, kezdet, teremtés. A Genezis Mózes első könyve, a Teremtés könyve, vagy magának Mózesnek az irodalmi alkotása vagy több szerzős mű, amely a zsidók babiloni fogsága után készült. Hívő zsidók és keresztények szerint a Biblia Isten ajándéka az embereknek a világ teremtésének emlékére. A genezis előtti világ a káosz, ebből jön létre a kozmosz. Mintegy két-háromszáz éve ismerjük csak a zsidó és a görög teremtéstörténeteken kívüli teremtésmítoszokat (sumer, perzsa, egyiptomi, germán, azték – sorolhatnánk, hiszen minden népnek és vallásnak megvan a maga hite, mítosza, képzelete szerinti magyarázata a világ és ezen belül az ember létrejöttére).

A modernitást megelőző kultúrákban minden teremtett lét ősforrása az örök és végtelen Isten, illetve az istenek. A képzőművészet máig meghatározóan megtermékenyítő zsidó-keresztény Biblia szerint Isten a mindenséget a semmiből hívta létre puszta szavával és a már létező világegyetemben hat nap alatt teremtette a földet, az azt benépesítő élőlényeket, és a saját képmására, hasonlatosságára az embert. Az európai képzőművészet a teremtéstörténeteket először a bizánci miniatúrákon, majd a geronai falikárpit ciklikus sorozatában ábrázolta a IX-XI. században. Az illuminált kódexekben is népszerű az Atya és a teremtés hat napja különböző mozzanatainak megfestése. A középkorban Isten gyakorta földmérőként vagy építészként jelenik meg. A genezis téma betetőzésének Michelangelo Sixtus-kápolnai freskóját tartják.

T. Horváth Éva: Fény-világ 2016

T. Horváth Éva: Fény-világ 2016

A barokk után a szekularizáció folyamán a képzőművészet leszakadt az egyháztól, háttérbe szorulnak, de nem szűnnek meg a Biblia által inspirált témák. A XX. században öntörvényűen alakul, változik a művészet; többféle képi nyelv születik, melyek mentesek a naturális ábrázolás, a narrativitás terhétől. Változatlanul születnek a transzcendenst kereső művek, még ha nem is az ars sacra értelmében. A nonfiguratív, a geometrikus műveknek is megvan a maga misztikája, elválaszthatatlanul az esztétikaitól. A korszakunkat jellemző haszonelvű gondolkodás, a haladásban való hit krízise, a technikai-tudományos eredmények ambivalenciája megerősíti az igényt a megismerés határain túli, a tapasztalattól függetlenül létező iránt. A képzőművészet jellegzetességeinél fogva kettős természetű: egyszerre materiális és spirituális, szellemi. Már Kandinszkij is azt írta első absztrakt festményei létrehozásakor: az igazi műalkotás születése titok. A művész pedig teremtő, alkotó, új világ létrehozója a semmiből, akárcsak a korai teremtésmítoszokban szereplő különféle alakzatú, anyagú istenek.

Kováts Borbála: Kert 3., 2016

Kováts Borbála: Kert 3., 2016

Különösebb magyarázat sem szükséges ahhoz, hogy a modern művészetben is számos genezis ihlette mű született. Csak néhány magyar példa a legújabbakból: Szalay Lajos 1966-ban készült tollrajzai (1973-ban a Magyar Helikon gondozásában könyvként is megjelent Genezis címmel) és Nádler István négy képből álló Genezise (a negyedik fázisig, 2003).

Az Artézi Galéria-beli kiállításon résztvevő képzőművészek a kortárs művészetben egymás mellett létező értékrendnek, világképnek, vizuális nyelvnek megfelelően annyi féleként közelítették a hívószóban – Genezis – megadott témát, ahányan vannak. A közös a teremtő akarat, mely a láthatatlanról való képi, érzéki tudással mások számára is megközelíthető, felfogható műveket hoz létre.

Gábos József: Kezdetben volt a szó 1., 2016

Gábos József: Kezdetben volt a szó 1., 2016

„Kezdetben volt a szó” a címe Gábos József kilenc részből álló, vegyes technikával készült, lényegében fekete-fehér-szürke sorozatának. „Kezdetben volt az Ige, … és Isten volt az ige”, olvasható a Bibliában (János Evangéliuma 1:1-3). A görög ’logosz’ szó van Igének fordítva, de utalhat belső gondolatokra, amely kifejezésre jut szavak vagy más eszközök – itt akril, akvarell, kréta, toll – által. A teremtés lényege a gondolat, az elgondolás, ez tárgyiasul, formát, alakot ölt, közvetít, mint írás-kép. A másik bibliai teremtéstörténet szerint Isten kezdetben teremtette az eget és a földet, majd a világosságot és a sötétséget, a mennyezetet (eget) és a vizet és így tovább. T. Horváth Éva vegyes technikával készült hat Genezis képe a teremtés ezen mozzanatait közvetíti az őrá jellemző vonalstruktúrákkal, amorf alakzatokkal és a történésekhez illeszkedő visszafogott színekkel.

 Húber András: Hétláb föld, 2001

Húber András: Hétláb föld, 2001

A Genezis földi paradicsoma egy kert volt. A kabbalisztikus hagyomány is kertként tartja számon az Édent. A kert nemcsak az Ószövetség topológiájában szerepel, és nemcsak az Újszövetségben válik eszményivé, hanem a legtöbb kultúrában pogány és kultikus ünnepek színhelye. Kováts Borbála Kert 1-6. című tintasugaras nyomatain az egykori képzeletbeli kert és a mai civilizáció kertjeinek lenyomatai láthatók. Húber András teremtényei akár a kertek lakói is lehetnének. A korai mitológiák szerint a teremtés kezdete óta léteznek azonosíthatatlan lények, mint amilyenek ezek a fából, kőből, bronzból és papírból készült, kézzel fogható organizmusok. Molnár Iscsu István hét részből álló digitális nyomtatású Genezis sorozatán a természeti elemekben (víz, kert) már halak és madarak is vannak a teremtés ötödik napjának megfelelően, majd megjelenik az ember maga, ahogy találmányával, a fényképezőgéppel megörökíti a környezeti ártalmakat, amelynek ő maga az okozója.

Németh Géza: Valaki figyel, 2013

Németh Géza: Valaki figyel, 2013

Németh Géza akril festményein különös lények feszegetik idő és tér megszokott kereteit, túllépni szándékozva azon a teremtményi viszonyon, amelybe hol a hit, istenek, hol a tudomány, a racionalitás kényszeríti bele az önálló, szabad gondolkodásra vágyó alkotó lényt. Mózes Katalin mozgásban lévő jelei, absztrahált szimbólumai a teremtésmítoszok abszurditását, szürrealizmusát idézik meg. Amorf formái olykor megmaradnak kezdetleges teremtettségükben.

Szemethy Imre: Isteni ötletek 6.

Szemethy Imre: Isteni ötletek 6.

Turcsányi Antal triptichonja a bibliai teremtéstörténet három nagy eseményét sűríti expresszív oltárképpé: az ember teremtését, a bűnbeesést és a vízözönt. Ez utóbbi által és az alkotások érzelmi telítettsége által erősen visszakapcsol az európai festészeti, szellemi hagyományokhoz, miközben festői nyelve nagyon is a mához szól. Szemethy Imre rajzai humorral, játékossággal, groteszk ötleteivel oldják fel a teremtéstörténetek súlyos, tragikus elemeit, következményeit. Lényei, amelyekkel benépesíti az üres, fehér felületet, a képteremtő gondolkodás szülöttei.

Kilenc kiállító művész kilencféle genezis értelmezése teszi lehetővé a további értelmezéseket, elemzéseket.

S. Nagy Katalin


Átvett újraközlés | Forrás: Artézi Galéria
Elsőként megjelent a Genezis című kiállítás katalógusának előszavaként | rendezte: S. Nagy Katalin | Kiállítók: Gábos József, Húber András, Kováts Borbála, Molnár Iscsu István, Mózes Katalin, Németh Géza, Szemethy Imre, T. Horváth Éva, Turcsányi Antal | Látogatható 2017. április 13-áig (telefonos bejelentkezés után) I Hovatovább: a kiállítás megnyitója

Újratervezett valóságok

Amikor ilyen gyönyörű felkérést kap az ember, hogy Genezis témakörben nem is egy, hanem kilenc alkotó műve elé mondjon meghallgatásra érdemes gondolatokat, akkor elsőként az az áthallásos vicc jut eszembe, miszerint az illető a képzőművészek szerint remek orvos, az orvosok pedig remélik, legalább a képzőművészethez ért valamelyest… A „Genezis” gondolatvilágban a szakmám és a képzőművészeti […]


Ló-lényekről

A lovak a legkedvesebb állataim falusi gyerekkori élményem, urasági kocsis nagyapám lovai óta. Igaz, hogy második amszterdami utam, 1989 utántól az elefántok is a kabaláim, a 60. születésnapomon örökbe is fogadtak számomra egyet az Állatkertben. Nagyon kedvelem a delfineket, a kutyákat és persze nagyon sokféle madarat is. Ám a ló az valami egészen más: a […]


Természetes civilizáció

A szociális média mellékhatásaként jól megfigyelhető, mi vált ki belőlünk olyan élményeket és érzelmeket, melyeket kényszeresen és azonnal meg akarunk osztani másokkal. A posztok nagy része, amelyek kivételesen nem magunkról, kalandjainkról és hőstetteinkről szólnak (és nem is a macskánkról, annak kalandjairól és hőstetteiről), a környezetünkre való rácsodálkozás kategóriájába sorolhatók. Az első tavaszi virágorgia, a nyári […]


Madár-lényekől

Nem a madarak képzőművészeti ábrázolása a témám: többkötetnyi könyv szólhatna róluk. Számtalan könyvet idézhetnék meg. Kiemelem a 2016-ban megjelentek egyikét: The Book of Birds: Birds in Art (szerző: Angus Hyland, 120 színes illusztrációval). A legkülönbözőbb múzeumokban, kiállítóterekben gyakran rendeznek hasonló témájú kiállításokat. Itthon például 2013-ban Győrben, a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban Madarak a […]


Tengeri szörnyekről

„Ó be sok rémeset, szörnycsodát táplál a föld, és tengerben is hány nyüzsög.” (Aiszkhülosz) A sorozat első részében szereplő delfinekről az ókor óta lényegében csak jókat hall, olvas az ember. Nem úgy a tengeri szörnyekről. Gonoszak, félelmetesek, többnyire emberevők, megtámadják a hajókat. A nyolcvanas években kétszer is elmentem a skóciai Loch Ness-i szörnyet megismerni – […]


Minden inog

Az utóbbi években megszoktuk, hogy Horváth Csaba szkénés rendezései erős irodalmi alapanyagra és nem kortárs történetekre épülnek (még akkor sem, ha maga a szerző kortárs). A tavalyi, Trafóban bemutatott A te országod kivétel, hiszen Keresztury Tibor Tar Sándor-átirata a közelmúltból is a mához szól. Idén azonban a fortésok visszatértek a Szkénébe, méghozzá egy nem túl […]


Az utolsó dal

Akkor mindjárt kellett volna megírni mindezt, ahogy terveztem is, de persze elmaradt, mint annyi fontos más is elmaradt már eddig, még aznap éjjel, a koncert után, vagy hagyni kicsit leszűrődni, de másnap rögtön, talán még valahol olvashatta is volna, hamiskás mosollyal nyugtázva a szájszegletében, de mégsem, és most tessék, már az évet sem tudom pontosan […]


Sellőkről

A sellők léte sokáig a delfinekkel kapcsolódott össze bennem, valamiért hozzájuk hasonlónak véltem ezeket a félig nő-, félig haltestű lényeket. Alig néhány éve tudom, hogy egyes tengerparti népek delfinasszonynak nevezik a sellőket, és halászaik, tengerészeik – akik természetesen látták is e különös és jóságos teremtményeket – így is mesélnek róluk. Főleg azokról a szép példányokról, […]


Delfinekről

Az ókortól kezdve csak jókat állítanak róluk: intelligensek, jó szándékúak, segítőkészek, barátságosak, játékosak. Legrégibb és legismertebb ábrázolásuk a minószi kultúrából való, Knósszoszból (Kréta) és Akrotiriből (Thira, Szantorini-sziget, Égei-tenger). Kétszer is írtam már róluk az Arnolfini Szalon esszéportálon: a Micsoda útjaim… 13 városban (2011) és a Micsoda útjaim… 2. Helyek emlékeiben (2013). És persze a Művészettörténet […]