Egy lovasi kiállítás elé

A Víz

A víz a legsokoldalúbb elem. A finoman párolgó gőz állapotából a folyékonyon keresztül gyilkos jégcsappá képes merevedni. Bármilyen színt magára vesz, legyen az természetes színek visszatükrözése vagy művi festékanyag, alias akvarell. Képes illatanyagokkal egyesülni – 4711 –, másokkal elegyülni, átalakulni bármivé, bármilyenné. A víz a legnagyobb színész. A föld, a tűz, de még a levegő se képes hasonló mértékű átlényegülésre.

Változékonyságát, alakíthatóságát rengeteg jelzővel, a magyar nyelv képszerűségét példázó kifejezések sokaságával írhatnánk le.

De most, amikor a Víz által inspirált kiállítás – képkiállítás – megnyitója a feladat, én inkább abból indulok ki, hogy mi a képek számára a legnagyobb kihívás. Ez talán a képek mozdulatlansága, önmagukban való cselekvésképtelensége. A kép, ahogy ott lóg a falon, lényegében egy halott tárgy. Fagyott, jégszerű, olvadásra képtelen. Nem olyan, mint a zene, amely minden előadás alkalmával újjászületik, aktualizálódik, vagy a tánc és a színház, ahol minden csupán másodpercnyi hatás, a mozdulat elillan, párává válik a következő pillanatban. De még a szobrászat is „mozgékonyabb” – és itt ne csupán a mobilokra gondoljunk, hanem például egy szobor körbejárásával is újabb és újabb, változó élményhez juthatunk. Sokkal folyékonyabb a hatás.

Mint a vízé. Ami aláfolyik, általfolyik, átfolyik, befolyik, belefolyik, egybefolyik, keresztülfolyik, körbefolyik, lefolyik, megfolyik, összefolyik, ráfolyik, szembefolyik, túlfolyik, végigfolyik, visszafolyik.

Mondják el a képek ezen a kiállításon, hogy mire is képes a víz. Meséljenek a víz színészi képességeiről. Beszéljenek az erejéről, a finomságáról, hatalmas szépségéről, ősiségéről, szimbolikus és spirituális tartalmáról.

Mégis, a képek mozdulatlanságukban legkevésbé talán a víz – mint számtalan halmazállapotot felvevő anyag – önálló cselekvőképességét tudják bemutatni. Ennek hiányát pótlandó gyűjtöttem össze 100 olyan igét, amely bizonyítja az állítást: a víz a legsokoldalúbb elem.

Aláhull, alámerül, alámos, apad, árad, áramlik, átbukik, átmos, áttör, befagy, beszakad, beszippant, betakar, beterít, bőröződik, búg, bugyborékol, bugyog, cseppen, csikorog, csillámlik, csillog, csipkéződik, csobban, csordogál, csöpög, csörgedez, csurran, dagad, dermed, dühöng, eláraszt, elbújik, elillan, elnyel, elpárolog, elsimul, elsodor, elterít, elterül, ered, esik, felbőg, felszáll, feltör, fodrozódik, folyik, forr, fut, gőzölög, gyöngyözik, habzik, hasad, hidratál, hömpölyög, hullámzik, hullik, jegesedik, kavarog, kifut, kimos, kiönt, kitölt, kitör, kiváj, körülölel, körülvesz, kristályosodik, lehúz, lemos, leránt, megcsillan, megdermed, megfagy, mélyül, morajlik, mormol, ömlik, örvénylik, párolog, patakzik, recseg-ropog, reped, rian, roppan, sistereg, simogat, susog, szemerkél, szikrázik, szitál, tajtékzik, torkollik, törik, tükröződik, visz, zajlik, zubog, zúg, zuhog.

Hoffmann Márta


Elsőközlés | Forrás: a szerző archívuma
Elhangzott 2017. augusztus 11-én Lovason, a Nagy Gyula Művészeti Alapítvány Galériájának kertjében, a Víz című csoportos kiállítás megnyitójaként | A kiállítást rendezte: S. Nagy Katalin | Kiállítók: Faragó Ágnes, Gábos József, Géczi János, Kováts Borbála, Láng Eszter, Lieber Erzsébet, Mózes Katalin, Székelyi Kati, Zsubori Ervin | Megtekinthető 2014. szeptember 24-éig

Levelet hozott a Posta

Levelet hozott a Posta… olyan levelet ahol még a boríték is kidobhatatlan – mert művészi értéket hordoz! Képeslapok és könyvek, finom kézzel ollózott darabka összképek a korból – s egy eredeti kollázs, ahol tapintható is ez a finomság. Lakner Zsuzsától érkezett a levél, ez a gyönyörű rekvizitum, mára szinte anakronizmus, ma, amikor testetlen jelekbe csomagoljuk az […]


Bestiáriumok dicsérete

Amikor eldöntöttem, hogy különféle képzeletbeli lényekről írok, pontosabban azok megjelenítéséről a képzőművészetben, játéknak szántam az egészet. Hamar kiderült, hogy minden lényről fantasztikus mennyiségű és minőségű könyv, tanulmány íródott, s igazából éveket kellene szánni egynek-egynek a feldolgozására. De nem akartam feladni, ha már belekezdtem. És nagyon sokat tanultam közben. Köszönöm azok figyelmét, türelmét, akik a hat […]


Sárkányokról

Talán a papírsárkányokkal kezdődött Nagykanizsán, 8–10 éves koromban. Nővérem szenvedélyes ejtőernyős volt, anyánk hiába tiltotta. Engem magával ráncigált, simán azt állítva, hogy a Ligetbe megyünk olvasni. A mindig mindenhová magammal vitt könyvet elő sem vettem, mikor megláttam, hogy átellenben az ejtőernyős ugrások színhelyétől, attól kellő távolságban papírsárkány-eregetés zajlik, átszellemült arcú gyerekek futnak együtt a sokféle […]


Kilenc művész – kilenc genezis értelmezés

A genezis jelentése: eredet, származás, születés, kezdet, teremtés. A Genezis Mózes első könyve, a Teremtés könyve, vagy magának Mózesnek az irodalmi alkotása vagy több szerzős mű, amely a zsidók babiloni fogsága után készült. Hívő zsidók és keresztények szerint a Biblia Isten ajándéka az embereknek a világ teremtésének emlékére. A genezis előtti világ a káosz, ebből […]


Újratervezett valóságok

Amikor ilyen gyönyörű felkérést kap az ember, hogy Genezis témakörben nem is egy, hanem kilenc alkotó műve elé mondjon meghallgatásra érdemes gondolatokat, akkor elsőként az az áthallásos vicc jut eszembe, miszerint az illető a képzőművészek szerint remek orvos, az orvosok pedig remélik, legalább a képzőművészethez ért valamelyest… A „Genezis” gondolatvilágban a szakmám és a képzőművészeti […]


Ló-lényekről

A lovak a legkedvesebb állataim falusi gyerekkori élményem, urasági kocsis nagyapám lovai óta. Igaz, hogy második amszterdami utam, 1989 utántól az elefántok is a kabaláim, a 60. születésnapomon örökbe is fogadtak számomra egyet az Állatkertben. Nagyon kedvelem a delfineket, a kutyákat és persze nagyon sokféle madarat is. Ám a ló az valami egészen más: a […]


Természetes civilizáció

A szociális média mellékhatásaként jól megfigyelhető, mi vált ki belőlünk olyan élményeket és érzelmeket, melyeket kényszeresen és azonnal meg akarunk osztani másokkal. A posztok nagy része, amelyek kivételesen nem magunkról, kalandjainkról és hőstetteinkről szólnak (és nem is a macskánkról, annak kalandjairól és hőstetteiről), a környezetünkre való rácsodálkozás kategóriájába sorolhatók. Az első tavaszi virágorgia, a nyári […]


Madár-lényekől

Nem a madarak képzőművészeti ábrázolása a témám: többkötetnyi könyv szólhatna róluk. Számtalan könyvet idézhetnék meg. Kiemelem a 2016-ban megjelentek egyikét: The Book of Birds: Birds in Art (szerző: Angus Hyland, 120 színes illusztrációval). A legkülönbözőbb múzeumokban, kiállítóterekben gyakran rendeznek hasonló témájú kiállításokat. Itthon például 2013-ban Győrben, a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban Madarak a […]


Tengeri szörnyekről

„Ó be sok rémeset, szörnycsodát táplál a föld, és tengerben is hány nyüzsög.” (Aiszkhülosz) A sorozat első részében szereplő delfinekről az ókor óta lényegében csak jókat hall, olvas az ember. Nem úgy a tengeri szörnyekről. Gonoszak, félelmetesek, többnyire emberevők, megtámadják a hajókat. A nyolcvanas években kétszer is elmentem a skóciai Loch Ness-i szörnyet megismerni – […]