A Műtermek-sorozat búcsúja

Végszó

A műtermekről szóló írások első része zárul le a Vajda Júliáról szóló esszével. 2015 októbere és 2016 szeptembere között az Arnolfini Szalon esszéportálon azokat a műterem-látogatásokat idéztem meg, amelyek alapvetően meghatározták képnéző szemléletemet 25 éves koromtól máig.

A bevezetőben – Egy főállású műterem-látogató visszaemlékezései – leírtam, hogy 1969 és1975 között milyen sok műteremben milyen sok időt töltöttem. Ezekhez kapcsolódtak az akkoriban általam rendezett kiállítások, valamint képzőművészeti írásaim és művészetszociológiai kutatásaim is.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy visszaemlékezéseim nem tudományos igényűek, hanem nagyon is személyesek. Hiszen azt, akivé lettem, alapvetően meghatározták az Ország Lilinél, Illés Árpádnál, Anna Margitnál, Bálint Endrénél, Korniss Dezsőnél, Gedő Ilkánál, Vajda Júliánál és Schaár Erzsébetnél töltött órák, éveken át folytatott beszélgetések, mindaz, amit tőlük tanulhattam a képzőművészetről. Ország Liliről most nemcsak amiatt nem írtam, mert róla a monográfián kívül is sokszor, sokféle műfajban szóltam, hanem azért, mert a 2016 telén a Magyar Nemzeti Galériában megrendezendő életmű-kiállításához készülő tanulmánykötetbe két tanulmányt (az úgynevezett írásos képeiről és a labirintussorozatáról) is készítettem.

Nyilván azért is, mert még mindig taníthatok, azok közé tartozom, akik fontosnak tartják rögzíteni a 41–47 évvel ezelőtti találkozásokat. Számos volt és jelenlegi egyetemi hallgatóm megerősít ebben.

S. Nagy Katalin


Exkluzív elsőközlés
Készült 2016 augusztusában, Budapesten

Vajda Júlia és a Rottenbiller utca

Vajda Júlia papírra festett, 1952-ben készült olajképet ragasztott az Emlékkönyvembe: égkék háttéren egy fehér és egy fekete mozgó figura (táncoló nő és férfi absztrahált alakja). Aláírás: „1969. januári megismerkedésünk emlékére”. Valójában Bálint Endre Budafoki úti műtermében ismerkedtünk meg, ő és Bálint felesége testvérek voltak. Sőt: korábban már láttam Ország Lili rákosligeti bemutatóján, az igen intenzív […]


Kerttől kertig

Fél év telt el a téli budapesti kiállítás óta, amely 7 arnolfinis művész kollázsait mutatta be, és most itt vannak ismét, ezúttal 11-en, az ország egyik legszebb pontján. A kiállítás témája és a helyszíne egybevág: egy kertben vagyunk, a szőlőskertekkel körbevett Balaton-felvidéken, a „kert” témakörre reagáló, abból született alkotásokkal. Kívülállóként úgy gondolom, hálás téma lehet […]


A kertről

Lovason először a pokol bugyraiból megmenekülő Fekete Edit lágeremlékeit megidéző grafikáiból rendeztem kiállítást. Közben többször is ki kellett menekülnöm az ősz színkavalkádjától fénylő kertbe, újra és újra telítődni csicsergő, csivitelő madárhangokkal, virágillatokkal, reménnyel. Hinni akar­ni a kinti látvány kínálta idillben, mint teszik ezt a sumérok, óegyiptomiak, Salamon király Énekek éneke óta a művészek, kertültetők, kertfestők, […]


Idő. Utazás.

Ha az idő jó, akkor utazás… Olykor fel szoktam tenni önmagamnak a kérdést, hol is érzem magam a legjobban. A leggyakoribb válaszom: mindenhol. A második leggyakoribb: ott, ahol éppen vagyok. A harmadik: útközben. Eddig szerencsésen sikerült megkímélnem magam attól, hogy olyan helyre utazzam, ahol csak az esélye is fennállhat, hogy nem érzem jól magam. Utoljára […]


A valódi firenzei trattoria

Egy valódi firenzei trattoria zárva van. Pontosabban, csak este 7-kor nyit, és nem sokkal később le is húzza a rolót. (Meg dél körül két-három órára látogatható, de akkor meg ki akarna enni a bőséges szállodai reggeli után?) Mindezt, a nyelvi problémákat elkerülendő, praktikus kis óralapok jelzik a kirakatban. Az ember, úgy este 6 felé, kószálni […]


Korniss Dezső emlékezete

Korniss Dezső határozott és kalligrafikus írásával írt az Emlékkönyvem bal oldalára: „Nagy Katalinnak Bp. 69. szept. 6. Korniss Dezső.” A jobb oldalra egy 1945-ben készült nonfiguratív jellegű ovális zöldes-kék fejet ragasztott az 1945-ben elkezdett Illuminációk monotípia-sorozatból, amelyet Rimbaud versei ihlettek. 1978-ban a Hatvany Lajos Múzeum Kovács Ákos szerkesztésében adott ki ilyen címmel Korniss Dezső születésnapjára […]


A szabadság energiái

Ha egy művész közel áll hozzánk, akkor nem kevesebbre vágyunk, mint megtalálni azokat a szavakat, megfogalmazni azokat a mondatokat, amikkel a kívülállókat behozhatjuk egy világba, ami számunkra kedves, de másoknak még talán idegen. Ráakadni a kapcsolóra, ami működésbe hozza az objektívet, amitől hírtelen éles lesz a kép. A legjobb alkalom erre kiállítást megnyitni vagy monográfiát […]


Lírai hangulatkeltés

A műlovarnők élete kemény. De szép. De inkább kemény. Ők maguk viszont tényleg szépek. Bár kemények is. Mint egy dió. Vagy mint egy Vass-kötet. Nem a fedélről beszélek. Lehet-e Vassról írni nem Vasssul? (Ezt most két essel kell vagy külön?) De másként kérdem: lehet-e másként, mint Vasssul? Engedi-e a tárgy – vagy inkább az alany? […]


Bálint Endre bűvkörében

Bálint Endrét 1968 szeptemberében ismertem meg a Rákosligeti Művelődési Házban Ország Lili kiállításának megnyitójaként. Már szövegének felolvasása előtt felfigyeltem arra, hogy ezt a törékeny, bozontos hajú, ám kissé kopaszodó, feltűnően magas homlokú, nyugtalanul mozgó embert mennyi figyelem, tisztelet, szeretetteli gesztus veszi körül. Érzékeltem az Ország Lili és őközötte lévő erős kölcsönhatást, egymás felé fordulásuk szokatlan […]