Németh Géza kiállítása elé

Egy elemző művész döntései

Ez egy szokatlan megnyitó szöveg, abból az alkalomból, hogy Németh Géza egy hete töltötte be a 70. születésnapját, én pedig egy hét múlva töltöm majd be azt… Gézát 1968-ban ismertem meg, Bálint Endrénél, aki a hatvanas évek egyik vezető avantgárd művésze volt (a másik Korniss Dezső). A fiatal modernek egy része Bálinthoz zarándokolt megmutatni, hogyan halad a festővé válás cseppet sem könnyű útjain, a másik részük Korniss kritikáit hallgatta. Németh Géza rendszeresen vitte munkáit a mesterhez, aki akkor még a legendás Rottenbiller utcában lakott, feleségével, költő fiával és sógornőjével, Vajda Júlia festőművésszel, aki – ha valaki nagyon akarta – elővette a féltve őrzött Vajda Lajos-grafikákat és -képeket. A fiatalon meghalt Vajda volt a modern magyar képzőművészet emblematikus alakja. Gézával mi 24 évesek voltunk. Ebben a szellemi közegben indult mindkettőnk pályafutása.

Már abban az évben, 1968-ban rendeztem bemutatót neki a rákosligeti művelődési házban, amely havonta egy alkalommal éveken át találkozó és beszélgető helye volt a tűrt és tiltott képzőművészeknek, illetve az oda kizarándokoló 200–250, a modern kortárs művészetben hívő értelmiséginek. Azután 1970-ben az Eötvös Klubban rendezhettem kiállítást Németh Gézának, Váli Dezsőnek és Péter Vladimírnak, mindhárman kezdők és a Vajda–Bálint körhöz tartozók, pályakezdő műveik, szemléletük alapján.

Később még hat kiállítását rendeztem, nyitottam meg Németh Gézának. 1993: Balassi Könyvesbolt Galéria; 2000: Sziget Galéria; 2003: Róma, Magyar Intézet; 2008: Körmendi Galéria; 2009: Vác, Arcus Galéria; 2014 – ez a mostani, itt. Többhöz katalógust is írtam, az előbb említetteken kívül az 1993-as New York-i, az 1996-os arizonai és a 2007-es párizsi bemutatkozásaihoz is.

KÖZÖS MUNKÁK

Monográfiák az Arthis kiadó gondozásában

Monográfiák az Arthis kiadó gondozásában

Egy volt közgazdász tanítványom 1991-ben váratlanul jelentős pénzt ajánlott egy Ország Lili monográfia megjelentetéséhez. Németh Géza azonnal létrehozott egy művészeti könyvkiadót – Arthis néven –, s megcsináltuk az igényes kiállítású Ország Lili kötetet. Én megírtam, Géza megtervezte, végigkövette a nyomdai folyamatokat, a könyvvé válást. Azután 1994-ben megjelentette a Farkas István nagymonográfiát. Az addig méltatlanul elfeledett nagy formátumú európai festő, Farkas István ezzel a könyvészetileg kiváló kötettel láthatóvá vált a galériások, műgyűjtők, műértők körében. Németh Géza rengeteg időt, munkát tett bele ebbe a pompás könyvbe, majd a második kiadásba, s az 1999-es angol és a 2002-es olasz kiadásba is (az olasz nyelvű kiadvány a Rómában, az előkelő, nagy hatású Vittorio Emanuelében rendezett átfogó Farkas-kiállításhoz készült). Közben 1995-ben még egy párizsi festő barátomnak, Paul Hargittainak is készítettünk egy magyar és angol nyelvű könyvet. Mi mással hálálhattam volna meg Gézának az Ország Liliről és a Farkas Istvánról szóló kötetek megjelentetését, minthogy róla is írtam egy monográfiát, amelyen ugyanúgy sokat dolgoztunk együtt, mint az előzőeken. 1995-ben jelent meg; akkor 51 évesek voltunk, pályánk csúcsán talán.

Még két személyes, de fontos esemény… Miközben a Farkas monográfiát készítettük elő, az akkor 5-6 éves unokámnak Géza különböző méretű fadarabokat és sokféle festéket, ecsetet adott időtöltésül. Tomi szerint ez indította el a pályáját; most 25 éves és ugyanazon az egyetemen szerzett dizájner diplomát, mint Géza lánya, Dóra. Amikor pedig 2006-ban egyik festő barátom közvetítésével rátaláltam álmaim tágas, nagyszerű lakására egy budai szecessziós polgári házban, akkor azt Géza tervezte át és újíttatta fel, rám méretezve.

Mindezeken túl számos mozzanat is megemlíthető volna. Például, hogy neki köszönhettem a megrendítő élményt: Keith Jarrett varázslatos kölni koncertjét. Akkor még a VIII. kerületi Csepreghy utcában lakott, én pedig albérletben. Mindketten szegények voltunk, magabiztosak, 31 évesek és bizonyosak a jövőnkben. Melyet Vajda, Bálint, Rákosliget, az Eötvös klub alapozott és a kölni koncert erősített.

Prédikátorok könyve, 3. rész, 1. sor: „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak… 9. sor: Micsoda haszna van a munkásnak abban, amiben ő munkálkodik?… 15. sor: Ami most történik, régen megvan, és ami következik, immár megvolt… 22. sor: Azért úgy láttam, hogy semmi sincs jobb, mint hogy az ember örvendezzen az ő dolgaiban, mivelhogy ez az ő része a világban…”

KULCSSZAVAK A KÉPEKHEZ

Németh Géza: Munkák 1978-2008 című kötete (Körmendi Galéria, 2008)

Németh Géza: Munkák 1978-2008 című kötete (Körmendi Galéria, 2008)

Németh Géza legújabb tárlata az Artézi Galériában nyílik; azon a kiállítóhelyen, amelyet ő hozott létre – barátainak bemutatkozási lehetőségként, és a mi örömünkre. Az elmúlt évek műveiből válogatott anyag felvezetését egy idézettel kezdeném, Németh Géza 2008-ban megjelent könyvéből: „A térnek van olyan határterülete, ahol a pontos jelentés elmosódik, mintegy kinyitva egy metamorfózis lehetőségét. Ez a határterület – bizonytalanságából adódóan – egy kezdődő mozgás vagy változás érzéseit váltja ki. Ez konkrétan úgy jelenik meg, hogy például mást látok, mint ami ténylegesen ott van, de azt is tudom rögtön, hogy tévedtem.” Ez az idézet lényegre mutatóan fogalmazza meg, ami Németh Géza festészetének 1968 óta alapvető jellemzője. Kulcsszavak a képek megközelítéséhez: tér, határterület, mozgás, metamorfózis. Realitás, illúzió, a látvány újraértelmezése.

Németh Géza alkotómódszerének egyik jellegzetessége, hogy sorozatokat fest, s az általában négy-nyolc darabból álló sorozat együtt egy egész, vagyis az önállóan is ható, értelmezhető egy-egy komplett mű nemcsak a sorozat alkotóelemeként és egyszerre önálló entitásként közelíthető meg, hanem egymást erősítve, összekapcsolódva közvetítenek más minőségű és összetett tartalmat. Sokkal többről van szó, mint rész és egész viszonyáról.

 A VALÓSÁG MÁSIK ARCA

Németh Géza: Asóka kereke, 2009 (A valóság másik arca című kiállítás anyagából)

Németh Géza: Asóka kereke, 2009 (A valóság másik arca című kiállítás anyagából)

A mostani kiállítás kapcsán katalógusban is reprodukált, nyolc festményből álló sorozat – A valóság másik arca – azonos (120×120 centiméteres) méretben és azonos technikával készült, vászonra: akryl, digitális nyomat, vegyes technika. A civilizáció által megbolygatott természet, az ember által létrehozott gépi maradványok, élő és élettelen diszharmonikus, de elválaszthatatlan egyvelege, organikus és mesterséges formák. Mitologikus utalások.

Az sem véletlen, hogy ez a sorozat is nyolc önálló festményből áll össze teljessé. A nyolcas a legtöbb kultúrában, vallásban a zártságot, fegyelmezettséget és kiszámíthatóságot, a szellemiséget és a végtelen lehetőséget jelenti, ugyanakkor erős érzelmek hordozója. Az univerzális rend megtestesítője. Németh Géza gondolkodó, elemző művész, akinél tudatos döntés a képen belüli alkotóelemek viszonya, s ugyanakkor a sorozat egyes darabjainak egymáshoz való viszonyulása is.

S. Nagy Katalin


Részben átvett újraközlés | Forrás: a szerző és Németh Géza archívuma
Jelen szöveg Németh Géza A valóság másik arca című kiállítása előtt elhangzott megnyitóbeszéd és a tárlathoz készült katalógus előszavának egybeszerkesztett változata | Elhangzott 2014. október 11-én a budapesti Artézi Galériában, illetve megjelent a megnyitóra publikált kiadványban | Hovatovább: digitális katalógus | Németh Géza honlapja

Langianum ösvényei

Ahhoz elég sokat próbáltam, hogy szakaszolható legyek – mondja József Attila. Pontosabban: énekli Cseh Tamás, József Attila nevében. Egészen pontosan, énekli Cseh Tamás saját dallamára Bereményi Géza azon dalszövegét, amelynek az a címe: József Attila. Az állítás azonban ettől még mindhármukra igaz. Ez benne a szép. Meg persze az, ha úgy érezzük, a nevünkben is


Egy derűs arc a szomszédból

Városrészünk egyik legderűsebb embere a temetkezési vállalkozó. Teljesen mindegy, milyen év- vagy napszak van, amikor kopott farmerjében és színes, kapucnis melegítőfelsőjében végigmegy az utcán, mindenkire mosolyog, aki az útjába kerül. Ez nem vicc, nem is egy Stephen King-horrortörténtet indító sora, ez a valóság itt mifelénk, Stuttgart egyik zöldövezeti negyedében. Én azóta ismerem, amióta pár évvel


A világ kirakhatóságáról

A Kisvakond, az még ment. Telč lenyűgöző főterén vettük, az egyik árkádsor alatti boltocskában, hatszög alakú, műanyag füllel ellátott, praktikus kartondobozban. Nem volt olcsó, 225 korona, az pedig 2002-ben még nyilván nagy pénz lehetett, de megérte. Az árat onnan tudom, hogy itt van most is a polcon, mert rendre túlélte a padlásra költöztetéseket, vannak ugyanis


Mi mindent köszönhetek Farkas Istvánnak?

Ezerkilencszázhetvenhét elején dr. Székács István pszichoanalitikus orvos, biokémikus váratlanul így szólt: tudok egy magának való festőt, Farkas Istvánt. Akkor már doktorátusom volt művészettörténetből, mégsem hallottam a nevét sem. Rohantam a Széchényi Könyvtárba (még a Múzeum körúton volt, a Nemzeti Múzeum hátuljában), és kikértem mindent, ami róla szól. Pataky Dénes 1970-ben megjelent kis könyve (Corvina Kiadó),


Elöljáróban

Amikor 65 éves koromban, a korhatár elérése miatt felhagytam a tanszékvezetéssel és az intézményigazgatással, de még 70 éves koromig taníthattam (mivel egyetemi tanár vagyok), barátaim, közeli ismerőseim azt javasolták, kezdjek bele az élettörténetem megírásába. Elvetélt kísérlet maradt, gyenge próbálkozás. Az Arnolfini Szalon szerkesztőjének, Zsubori Ervinnek a javaslata viszont nagyon is bevált. Azóta az ő kiadásában


Remarque szavai

Ez a megnyitóbeszéd nem vád és nem vallomás. Csak beszámoló szeretne lenni egy könyvről, amely az első világháború által elpusztított nemzedékről szól. S amely hozzánk is szól, akik így vagy úgy mail art alkotásokkal reagáltunk az V. Nemzetközi Spanyolnátha Küldeményművészeti Biennálé felhívására, amelyre patinás pecsétként Remarque emblematikussá emelt neve került hívószónak. Ha Remarque, akkor nyugati


Kettős látás

Az ember jobb és bal szeme általában ugyanazt nézi, de sohasem ugyanazt látja. Más a szög, máshonnan érkezik a fény, mások a szempontok. Mindez fokozottan igaz, ha az egyik szem elé még egy fényképezőgép is betüremkedik. Dancs Réka négy szemmel nézi a világot. Kettővel úgy, mint bármelyikünk. Nézi a tájat, a tévét, a Tejutat. Mikor


A 17-es számról

A 17 prímszám, csak 1-gyel és 17-tel osztható. Két páros szám, a 16-os és az igen népszerű 18-as közötti természetes szám. A páros a jin, a nőiesség, a páratlan számok a jang, a férfiasság princípiumai. A világban minden számmal kifejezhető. A számok a kozmikus rendszer, az ideák, a világ törvényszerűségeinek absztrakt szimbólumai, hierarchikus szintek jelölői.


S. Nagy Katalin: Amikor esszét írok…

Amikor esszét írok, menekülök az idő elől. Megállítom a múló időt. Megragadom az elszálló pillanatot. Csak a fehér papír van és a fekete toll, sorjáznak a sorok (mint vetéskor gyerekkoromban nagyapám lovai után), és egyszer csak már nincs is idő. Semmi nincs, csak a mondatokká formálódó szavak és a festményről készült színes nyomatok. Érzem a