Dancs Réka fotói elé

Kettős látás

Az ember jobb és bal szeme általában ugyanazt nézi, de sohasem ugyanazt látja. Más a szög, máshonnan érkezik a fény, mások a szempontok. Mindez fokozottan igaz, ha az egyik szem elé még egy fényképezőgép is betüremkedik.

Dancs Réka négy szemmel nézi a világot. Kettővel úgy, mint bármelyikünk. Nézi a tájat, a tévét, a Tejutat. Mikor mi adódik. De gyanítható, hogy közben – tudatosan, vagy tudat alatt – azt is figyeli szüntelen, mit lehetne ebből rögzíteni valamilyen fényérzékeny felületre. Vár, várja a megfelelő pillanatot, aztán egyszer csak az arca elé emeli a gépet. És ettől a profán gesztustól a szemei átalakulnak; ha úgy tetszik, megkettőződnek. Az egyiket ilyenkor lehunyja, azzal csak befelé figyel, az emlékekre. A másik szemlencséje viszont egybeolvad az objektív precíz lencséivel, s e hatványozódás révén olyan dolgokat is képes meglátni, amik mellett mások továbbsiklanának. Mert azt látnák, hogy nincs is ott semmi. Csak egy szalagkorlát, csak fehér festékkel felvitt csíkok az aszfalton, egy arc, egy kilincs nélküli zár, egy gang az őszi alkonyatban.

Dancs Réka fotójaDe Dancs Réka látja, hogy van ott valami, amely talán többé nem lesz ott úgy soha, és tétovázás nélkül lenyomja az exponáló gombot. A zár lecsap, az addig lehunyt szem reflexszerűen tágra nyílik. És ekkor nyilvánvalóvá válik, hogy nem pontosan az van ott, mint egy pillanattal előbb: más van ott, és tán még szebb, mint kétszázötvened másodperce. És ilyenkor exponálni kell megint. Talán előtte odébb mozdulni kicsit, talán csak hagyni, hogy odébb mozduljon kissé a Föld, felszálljon egy madár, kiáramoljon a tüdőből a füst. De aztán le kell csapni ismét a fénycsapdába csalt pillanatra.

Dancs Réka fotójaA két kép később egymás mellé kerül, és összeolvad egyetlen kompozícióvá. Fotó lesz belőle, egy Reka Dancs Photography, amelynek levegős sarkai között, az olykor szertelenül széles margók ihletett terében, történet feszül. Amely teljes pontossággal többé nem mondható el, de újra és újra átélhető.

 Zsubori Ervin


 Saját újraközlés | Forrás: Arnolfini Archívum
Elhangzott 2010. december 12-én a Műegyetem valós terében, az Arnolfini NetGaléria No46-os virtuális tárlatának megnyitójaként

A 17-es számról

A 17 prímszám, csak 1-gyel és 17-tel osztható. Két páros szám, a 16-os és az igen népszerű 18-as közötti természetes szám. A páros a jin, a nőiesség, a páratlan számok a jang, a férfiasság princípiumai. A világban minden számmal kifejezhető. A számok a kozmikus rendszer, az ideák, a világ törvényszerűségeinek absztrakt szimbólumai, hierarchikus szintek jelölői.


S. Nagy Katalin: Amikor esszét írok…

Amikor esszét írok, menekülök az idő elől. Megállítom a múló időt. Megragadom az elszálló pillanatot. Csak a fehér papír van és a fekete toll, sorjáznak a sorok (mint vetéskor gyerekkoromban nagyapám lovai után), és egyszer csak már nincs is idő. Semmi nincs, csak a mondatokká formálódó szavak és a festményről készült színes nyomatok. Érzem a


Tavaszi létkérdések

Hiányérzetem van, ha nem hallgatok zenét, de ha zenét hallgatok, akkor lesz csak igazán hiányérzetem. (Robert Walser) Miután elmaradt a tél, nem kellett elcsomagolni a meleg holmit, csak a könnyed év végi depressziót naftalinba helyezni a télikabát mellé. A hirtelen meglódult tavasz új kedvet hozott, és az életkorhoz nem feltétlenül illő gondolatokat ébresztett – a


Lezárásképp… 3

Miközben a képelemző esszék harmadik sorozatát írtam – 2013 szeptembere és 2014 áprilisa között –, egyre inkább úgy éreztem, megtaláltam a választ arra a kérdésemre, amely miatt 1969-től több mint két évtizedig különböző módszerekkel kutatásokat folytattam. Leegyszerűsítve: kinek miért az a festmény, festő tetszik, ami, aki. Tizenkilenc képet „rendeltek” tőlem családtagjaim, barátaim, jóismerőseim. Ebből tizenhetet


Marc Chagall: Kék koncert

Chagall 1945-ben festette a Kék koncertet, hónapokkal felesége halála után. Emlékkép. Bella 35 évig volt társa, festményeinek visszatérő szereplője, múzsája, örök szerelme. Egy New York City-beli kórházban halt meg vírusfertőzésben, 1944. szeptember másodikán. Dél-Franciaországból 1941-ben menekültek az Egyesült Államokba, ahol Bella idegennek érezte magát, szorongott vityebszki rokonaiért, az európai zsidóságért, nem igazán tudott beilleszkedni, Chagall


Macskák, szeráf

Reggelenként a dolgok mélyével, esténként pedig a dolgok magasával foglalkozom. A napom többé része egy sereg macska és egyetlen szeráf zárójelének közében telik el. Reggelenként masszív üledékben haladok előre, lábammal a hajnali csillogás járdára kéregben fagyott, vastag jegét töröm, tiprom az éjszaka fényre került maradékát, szemétbe, lehullt falevelekbe lépek, cipőtalpnyomokat hagyok magam mögött, szagok és


James Ensor: A cselszövés

James Ensor, az expresszionizmus és a szürrealizmus elődjeként számon tartott újító szellemű, egyéni hangvételű belga festő egyik legtöbbet reprodukált festményét, A cselszövést (Intrika, Ármány) kétszer is megfestette. A képelemzés a korábbi, az első változatra (1890) vonatkozik. A cselszövés az Önarckép maszkokkal együtt (olaj, vászon, 117×80 cm, Menard Art Museum, Komaki, Japán) mindazt tartalmazza, ami Ensor


Áprilisi szél

A néptelen Hősök terén, egyedül az emlékmű előtt, sudár nő áll, fagylaltját szájához emelve. Lehetne még lány is, de valahogy érezni, hogy asszony, vagy legalábbis eldőlt már, hogy az lesz. Sötét, minden bizonnyal kék kartonszoknya; fehér, hosszú ujjú blúz; világos, nyitott orrú szandál; citrom és csoki. Hátra fésült dús haj, telt csípő, talán kissé túl


Világháborús töredékek

Lassacskán mégis kirajzolódott egy kép; annak képe, hogy miképpen élt, mit érzett és gondolt Istennek ez a legelesettebb gyermeke, a hadifogoly. (Örkény István: Lágerek népe) A Keleti pályaudvar felé tartok, táskámban egy mappa és egy DVD mindenféle dokumentumokkal: levelekkel, tábori levelezőlapokkal, katonakönyvvel, igazolásokkal, fényképekkel. A hadtörténészhez igyekszem a levéltárba, akinek felajánlottuk a digitalizált anyagot. „Nem