A Genezis kiállítás elé

Újratervezett valóságok

Amikor ilyen gyönyörű felkérést kap az ember, hogy Genezis témakörben nem is egy, hanem kilenc alkotó műve elé mondjon meghallgatásra érdemes gondolatokat, akkor elsőként az az áthallásos vicc jut eszembe, miszerint az illető a képzőművészek szerint remek orvos, az orvosok pedig remélik, legalább a képzőművészethez ért valamelyest…

A „Genezis” gondolatvilágban a szakmám és a képzőművészeti érdeklődésem viszont szerencsésen kapcsolódik, és ez nem először van így. Orvosi gyakorlatomban napi kérdés a patho-genezis keresése, azaz megtudni a torzult biológiai folyamat lényegét, a betegség eredetét, gyökerét. Két lényeges praktikus elemmel találkozunk, amelyek egyben filozofikus tényezők is. A genesis nem lehet stacioner, állandó, vagy befejezett. Ami egyszer keletkezett, létrejött az folyamatosan változik, a létrejött rendszer meg is hibásodik, patológia lép a genezisbe. Ha elfogadjuk ezt a két tényt, hogy nem egyszer és mindenkorra (például hat nap alatt) alakult ki a létezés, annak összes feltételével együtt, akkor el kell fogadnunk a folyamatos változást is, amelynek vége a megsemmisülés – emberi fogalmak szerint a halál.

Molnár Iscsu István: Genezis III., 2017

Molnár Iscsu István: Genezis III., 2017

Az emberben mint biológiai lényben állandó változások zajlanak a szemünk előtt: a gyermek növekedik, a felnőttből öreg lesz. Az élet során többszörös sejtcserén esünk át. Nem is olyan régen értette meg az orvostudomány az apoptosis – a természetes sejthalál – fogalmát. Az egészségünk, a kellemes létezésünk a folyamatos változások egyensúlyától, „homeo-stasis”-aitól függ. Az egyensúly a biológiai egységünkön belül is, illetve köztünk és a környezetünk között is működik. Ha megbomlik – például nem történik meg az emlegetett természetes sejthalál, akkor sejtburjánzás, rosszindulatú daganat alakulhat ki.

Mózes Katalin: B-nek, 2016

Mózes Katalin: B-nek, 2016

Mióta az emberi gondolkodásról vannak történelmi ismereteink, örök kérdés volt, amit mai is szinte minden ember feltesz magában: honnan jöttünk, mivé leszünk? Mivel az emberi agy és korlátozott érzékszervrendszere képtelen felfogni a semmi, a soha és a végtelen fogalmát, így ezekkel a nyitott kérdésekkel mindenkinek meg kell birkóznia. Enyhített a helyzeten az idő fogalmának praktikus, emberi bevezetése, mert így a végtelenben lebegés keretbe fogható. Mintegy két-háromszáz éve ismerjük csak a zsidó és a görög teremtéstörténeteken kívüli teremtésmítoszokat. Minden népnek és vallásnak megvan a maga hite, mítosza, képzelete szerinti magyarázata a világ és ezen belül az ember létrejöttére. A képzőművészetet máig meghatározóan megtermékenyítő zsidó-keresztény Biblia szerint Isten a mindenséget a semmiből hívta létre puszta szavával, és a saját képére hasonlatosan teremtette az embert.

Turcsányi Antal: Az ember teremtése, 2017

Turcsányi Antal: Az ember teremtése, 2017

A Bibliában már megjelenik a szó, az írás és a tanítás fogalma, amelyek mai tudásunk szerint csak emberi tulajdonságok az eddig ismert élővilágban. Az ember hozott létre olyan absztrahált kommunikációs rendszert, mint az írás, amely egyezményes jelek alapján jelenlét nélkül is lehetővé teszi a kommunikációt. Az írás tanításával pedig – a szakralitás keretébe foglalva – sok, egyébként megválaszolhatatlan kérdésre nyújtott magyarázatot.

A kíváncsi, modern kori ember viszont ennél tovább akart lépni, az elfogadás helyébe a tagadás, keresés, kutatás lépett. A folyamatban kulcsfontosságú a kommunikáció, amelynek napjainkban forradalmát éljük. Az információ pedig szabadságot nyújt, csábít a kitaposatlan utak felé.

A képzőművész, aki a saját gondolati-lelki filterein át újratervezve képes a valóságot anyagi, képi formában elénk tárni, és evvel minket nézőket is szélesebb dimenzióban befogadóvá tenni, sokat hozzátehet a genezis-értelmezéshez. Az értelmezés jó utazásnak tűnik, de a megértést mint végállomást nem látom. Persze mindenki ítélje meg maga, főként a most megnyitott kiállítás tükrében.

Cseuz Regina


Elsőközlés | Forrás: a szerző archívuma
Elhangzott 2017. március 18-án Budapesten, az Artézi Galériában, a Genezis című csoportos kiállítás megnyitójakén | A kiállítás rendezte: S. Nagy Katalin | Kiállítók: Gábos József, Húber András, Kováts Borbála, Molnár Iscsu István, Mózes Katalin, Németh Géza, Szemethy Imre, T. Horváth Éva, Turcsányi Antal | Látogatható 2017. április 13-áig (telefonos bejelentkezés után) I Hovatovább: a kiállítás online katalógusa

Ló-lényekről

A lovak a legkedvesebb állataim falusi gyerekkori élményem, urasági kocsis nagyapám lovai óta. Igaz, hogy második amszterdami utam, 1989 utántól az elefántok is a kabaláim, a 60. születésnapomon örökbe is fogadtak számomra egyet az Állatkertben. Nagyon kedvelem a delfineket, a kutyákat és persze nagyon sokféle madarat is. Ám a ló az valami egészen más: a […]


Természetes civilizáció

A szociális média mellékhatásaként jól megfigyelhető, mi vált ki belőlünk olyan élményeket és érzelmeket, melyeket kényszeresen és azonnal meg akarunk osztani másokkal. A posztok nagy része, amelyek kivételesen nem magunkról, kalandjainkról és hőstetteinkről szólnak (és nem is a macskánkról, annak kalandjairól és hőstetteiről), a környezetünkre való rácsodálkozás kategóriájába sorolhatók. Az első tavaszi virágorgia, a nyári […]


Madár-lényekől

Nem a madarak képzőművészeti ábrázolása a témám: többkötetnyi könyv szólhatna róluk. Számtalan könyvet idézhetnék meg. Kiemelem a 2016-ban megjelentek egyikét: The Book of Birds: Birds in Art (szerző: Angus Hyland, 120 színes illusztrációval). A legkülönbözőbb múzeumokban, kiállítóterekben gyakran rendeznek hasonló témájú kiállításokat. Itthon például 2013-ban Győrben, a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban Madarak a […]


Tengeri szörnyekről

„Ó be sok rémeset, szörnycsodát táplál a föld, és tengerben is hány nyüzsög.” (Aiszkhülosz) A sorozat első részében szereplő delfinekről az ókor óta lényegében csak jókat hall, olvas az ember. Nem úgy a tengeri szörnyekről. Gonoszak, félelmetesek, többnyire emberevők, megtámadják a hajókat. A nyolcvanas években kétszer is elmentem a skóciai Loch Ness-i szörnyet megismerni – […]


Minden inog

Az utóbbi években megszoktuk, hogy Horváth Csaba szkénés rendezései erős irodalmi alapanyagra és nem kortárs történetekre épülnek (még akkor sem, ha maga a szerző kortárs). A tavalyi, Trafóban bemutatott A te országod kivétel, hiszen Keresztury Tibor Tar Sándor-átirata a közelmúltból is a mához szól. Idén azonban a fortésok visszatértek a Szkénébe, méghozzá egy nem túl […]


Az utolsó dal

Akkor mindjárt kellett volna megírni mindezt, ahogy terveztem is, de persze elmaradt, mint annyi fontos más is elmaradt már eddig, még aznap éjjel, a koncert után, vagy hagyni kicsit leszűrődni, de másnap rögtön, talán még valahol olvashatta is volna, hamiskás mosollyal nyugtázva a szájszegletében, de mégsem, és most tessék, már az évet sem tudom pontosan […]


Sellőkről

A sellők léte sokáig a delfinekkel kapcsolódott össze bennem, valamiért hozzájuk hasonlónak véltem ezeket a félig nő-, félig haltestű lényeket. Alig néhány éve tudom, hogy egyes tengerparti népek delfinasszonynak nevezik a sellőket, és halászaik, tengerészeik – akik természetesen látták is e különös és jóságos teremtményeket – így is mesélnek róluk. Főleg azokról a szép példányokról, […]


Delfinekről

Az ókortól kezdve csak jókat állítanak róluk: intelligensek, jó szándékúak, segítőkészek, barátságosak, játékosak. Legrégibb és legismertebb ábrázolásuk a minószi kultúrából való, Knósszoszból (Kréta) és Akrotiriből (Thira, Szantorini-sziget, Égei-tenger). Kétszer is írtam már róluk az Arnolfini Szalon esszéportálon: a Micsoda útjaim… 13 városban (2011) és a Micsoda útjaim… 2. Helyek emlékeiben (2013). És persze a Művészettörténet […]


Figyelemfelkeltésként

„A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni?” (Kosztolányi) Annyi mindent írtam az elmúlt évtizedekben. Katalógusokat, kiállításkritikákat, esszéket, monográfiákat, tankönyveket, kutatási zárójelentéseket, útiélményeket, személyes történeteket… Most – csak úgy – szeretnék írni, mindenféléről. Sárkányokról, tengeri szörnyekről, fákról, tengerről, lovakról, madarakról és még, ami telik. Természetesen a képzőművészetben megjelenítettekről, mivel változatlanul a képek vonzanak leginkább. A világ számomra alapvetően […]