Az Amiben voltam szereplő… sorozat búcsúja

Utószó

Lezárom az Amiben voltam szereplő… sorozatot – egyelőre. Hat esszét írtam 2014–2015-ben. Mi mindent köszönhetek Farkas Istvánnak?; Kiállításokról, amelyeket rendezhettem, I. és II.; Nagyatád, Faszobrász Alkotótelep 1975–1977; Nagykanizsa, Főiskola; Vizuális nevelési program, Nagykanizsa. Mindezekben a történetekben főszereplő voltam.

Jogosan merülhet fel a kérdés: és a tanszékvezetés? 1998 és 2009 között voltam a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék vezetője, megépítője. Rendkívül fontos tanulságokkal, eredményekkel és hibákkal, amelyek másoknak is fontosak lehetnek. Ám professor emeritaként most is tanítok ott, s még túl közel minden: még nem aktuális erről írni. Talán majd később.

És később a művészetszociológiai kutatásaim eredményeiről és eredménytelenségeiről (a Nemzeti Galériában és a Miskolci Galériában rendezett Kísérleti Kiállításokról), a több mint száz képzőművésszel és az ipari formatervezőkkel, építészekkel készült interjúkról, valamint a Szociológiai Társaság Kultúra és Művészetszociológiai Szakosztályának sikereiről és sikertelenségeiről (több mint egy évtizedig voltam a vezetője).

Talán majd egyszer arról is kellene írnom, hogy miért éppen azok a könyvek lettek meg, amelyek megjelentek, és miért nem készültek el azok, amelyekbe viszonylag sok munkát és időt fektettem bele, aztán mégsem lett és már nem is lesz belőlük könyv. (Például Németh Lajos művészettörténész tanárom javaslatára Székely Bertalan és Tihanyi Lajos. A kutatásaimból legalább három-négy összegző munka).

Az Amiben voltam szereplő… ciklussal párhuzamosan kezdtem írni a Volt egy-két este… sorozatot. Amiről azok az esszék szólnak, azokban fontos szerepem volt, de nem főszereplő, hanem egyik mellékszereplő voltam. Eddig három jelent meg az Arnolfini Archívum esszéportálján: a Szigliget, Alkotóház; a Vasárnapi Kör és az I. Cs. Még folytatom: következik a rákoshegyi Tóth Tibornál zajló szombat esti beszélgetésekhez kapcsolódó Gyulai Művésztelepről (1968–1976) szóló írás.

A tervek szerint ősszel megjelenő Amiben voltam szereplő… kötetet is elsősorban unokáimnak és volt tanítványaimnak ajánlom figyelmébe. És természetesen mindazoknak a barátaimnak, akik évek óta figyelemmel kísérik visszaemlékezéseimet.

Külön köszönet Horváth Irának, aki türelemmel begépeli kézirataimat; Sebes Katinak, aki megszerkeszti azokat; Zsubori Ervinnek, aki megformázza, képeket válogat és megjelenteti. Rajkó Andrea Fenyának folyamatos segítségeit. Nélkülük nem jöhetne létre a szóban forgó kiadvány sem.

S. Nagy Katalin


Exkluzív elsőközlés
Készült 2015 augusztusában, Budapesten

Húszimádóknak

Ma két új szókört tanulok. Az egyik a kerítésszaggató köre. Dinnye szaggatja a kerítést, Dinnye az egy kutya, a kerítés az kerítés, több. A szaggatás ua, mint máshol, szaggatásba itt azért torkollik ha szert tehetnék újabb kutyákra, trollkollik lennének a helyzet, mert egy kárikittyom a szomszédba átszökik, én a szomszédban vagyok és Dinnye igedes ak. […]


Makulátlan arc

Messziről indulok, de ígérem, eljutok Mózes Katalinhoz… A „homo sapiens” az egyébként általunk fel nem fogható világ hiányos tényei közül az egyetlen ismert élőlény, aki képes az elvonatkoztatott gondolkodásra. Sokat emlegetjük – megosztó vitákban is – a fizikai evolúció, a szellemi fejlődés és a morális változatlanság diszharmóniáját. A két lábra állt ember világlátása kitágult, fokozatosan […]


I. Cs.

A Vasárnapi Körnek volt egy előzménye a hetvenes évek közepétől, még ha nem is a tanítványaimra alapozódott (tanítani 1981 őszén kezdtem a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen óraadóként), hanem az akkori baráti körre, mindenekelőtt a Gádor család (Laci, Blani, János, Panni) és a Bodnár család kiterjedt ismeretségi körére. Talán 1974 végén, 1975 elején mondtam Szilágyi Zsuzsának […]


A kör

A kör a geometriában egy sík azon pontjainak halmaza, azaz mértani helye, amelyek a sík egy meghatározott pontjától (középpont) adott távolságra (sugár) vannak. Ha egy pont a síkban úgy mozog, hogy egy szilárd ponttól való távolsága állandóan ugyanaz, akkor egy önmagába visszatérő görbe vonalat ír le. A kör az egy (1) geometriai analógiája, egy kiterjedéssel […]


A teljesség felé

Egy következetes életmű legújabb darabjait láthatjuk Magén István kiállításán, a debreceni, frissen felújított Pásti utcai zsinagógában. E nagyméretű digitális nyomatok először szerepelnek a nyilvánosság előtt, az anyag ugyanakkor – egyfajta szintézisként – az alkotó korábbi művészetére is reflektál. A képek formai megjelenése a minimálishoz közelít: az alkotó bibliai szövegdarabokat dolgoz fel, nincs „ábrázolás”, a kompozíció […]


Magánmitológiák

Kétezer-tizenöt a Fény Nemzetközi Éve. A Magyar Elektrográfiai Társaság idei kiállításprogramjai is ehhez kapcsolódnak, és ennek jegyében állt össze a Gogol 9 Galériában bemutatott anyag is. A kiállítás hívószava: áramkör. Áramkör, ami utalhat az alkotások létrejöttére, a készítésnél felhasznált eszközökre – mint a számítógép, fax, nyomtató vagy szkenner –, de a művész, az alkotás és […]


Vasárnapi Kör

Persze nem az a Vasárnapi Kör, amelyet a XX. század elején működtettek Budapesten olyan igényes gondolkodók, akik közül később többen is kénytelenek voltak a bornírt, szűklátókörű tudomány- és kultúrpolitika elől tágabb horizontú, a szabad szellemet becsülő országokba menekülni – Antal Frigyes, Hauser Arnold, Balázs Béla, Mannheim Károly, Lukács György, Lesznai Anna, Tolnay Károly például, vagy […]


Valami történt

Örömmel és meglepetéssel kísértem végig, ahogy a Kiscelli Múzeum által a Farkas István-kiállítás kapcsán létrehozott Facebook-eseményre reagáltak a követők. Tíz évvel ezelőtt, 2005 őszén a Magyar Festők Társasága rendezett emlékkiállítást Szekszárdon, biennáléinak székhelyén. Akkor az elegáns katalógusban kénytelen voltam azt írni, hogy Farkas István, a XX. századi magyar képzőművészet egyik legjelentősebb alkotója, még mindig nem […]


Keret nélkül

Régóta foglalkoztat a sajtófotó metamorfózisának kérdése. Persze nem kell itt valami nagyon mély, művészeti-filozófiai problematikára gondolni. Arról az útról van szó csupán, amit a képek az éves pályázat zsűrizése és a kiállítás megnyitása között megtesznek. A pályázatra a fotográfusok zömében az előző év hétköznapi munkáinak termékeit, a napi eseményekről tudósító hírképeket töltik fel. Olyan képeket, […]