Láng Eszter kiállítása elé

Langianum ösvényei

Ahhoz elég sokat próbáltam, hogy szakaszolható legyek – mondja József Attila. Pontosabban: énekli Cseh Tamás, József Attila nevében. Egészen pontosan, énekli Cseh Tamás saját dallamára Bereményi Géza azon dalszövegét, amelynek az a címe: József Attila. Az állítás azonban ettől még mindhármukra igaz. Ez benne a szép. Meg persze az, ha úgy érezzük, a nevünkben is szólnak. Láng Eszter így érzi. Ezért gyűltünk ma össze itt.

Láng Eszter persze sokkal szerényebb és szelídebb annál, hogy ezt ki is mondja. Azt tudniillik, hogy művészetének már korszakai vannak, hogy eddigi életműve immár szakaszolható. Nem mondja tehát, ám megmutatja; alkotó emberként mást mit is tehetne. Nem erőszakoltan, felcímkézve, hanem finoman, a helyenként mégoly komoly hangütés ellenére is játékosan, elegánsan, könnyedén. Felmutatja, honnan indult, miféle tájakon kószált a köztes időben, s azt is, éppen merrefelé, milyen kereszt-utakon szokott időzni mostanság. Vagyis azt, miként fest ma Langianum, a saját világ, amelyben szabadon lehet barangolni.

Láng Eszter: Egy boldog nap III, 2005 (pasztell)

Láng Eszter: Egy boldog nap III, 2005 (pasztell)

Egyfajta összegzés ez a tárlat, az engram – az emlékezetbe bevésett tapasztalatok, illetve az ezekből lepárolt alkotások – terrénumának feltérképezése, de sokkal inkább körbepillantás, mintsem visszanézés. És van min körbepillantani, hiszen a már próbált utak, módok, megközelítések izgalmasan szerteágazóak.

Ott vannak mindjárt az elején a színes pasztellképek melegbe burkolós, lágyított kontúros, boldogságos lapjai, talán egyenest a Paradicsomból, a maguk tiszta formáival, gömbölydeden szikár ritmusaival. Aztán az elektrografikák szürkeárnyalatosba forduló világának lendületes, ihletett ívei.

Láng Eszter: Annales, 2013-2014 (installáció és performance; fotó: Torma Cauli Laszló)

Láng Eszter: Annales, 2013-2014 (installáció és performance; fotó: Torma Cauli Laszló)

A kontraszt később tovább mélyül, a nagylélegzetű installációk már tisztán feketékből és fehérekből építkeznek, jóllehet az üzeneteik nagyon is árnyaltak. S felkerült a palettára a minimalista performansz is, mint a szó legteljesebb értelmében a kiállás szimbóluma: kiállás az értékekért, az emberért, önmagunkért.

Ez utóbbi is azt bizonyítja, hogy a technikai kapcsolódásoknál fontosabbak az emberi és eszmei kötődések. Torok Sándor óvó tekintete és pasztellkrétát lendítő keze, Borbély Szilárd és Géczi János mondatfűzése, Radnóti és az erőltetett menetben elhurcolt többiek fájdalma is felsejlik Láng Eszter munkáiból, amelyek egyaránt képesek őszinte bánattal elsiratni a feláldozott fákat és meggyászolni az elpusztított embertársakat.

Láng Eszter: Tavasz jön, 2013 (művészkönyv)

Láng Eszter: Tavasz jön, 2013 (művészkönyv)

Tévednénk azonban, ha az eddigi alkotói ívre úgy tekintenénk, mint amelyikben a színek kifakulnak, s fokozatosan átadják helyüket a komor tónusoknak. A fekete-fehérbe forduló univerzum itt nem a világtól való elfordulást jelenti, hanem egyfelől a letisztultságot és az elmélyedést, másfelől az új utak keresését: annak firtatását, vajon el lehet-e mondani ugyanazt a mondatot két szóval, két színnel is.

Az itt és most felvillantott formai jegyek nem kizárják az előzményeiket, hanem felerősítik azok hatását. A fekete-fehér alkotások mellett folyamatosan születnek színes képek is. A legújabb könyvművészeti alkotások már ismét erőteljes vörösökkel, zöldekkel és sárgákkal hívják fel magukra a figyelmet, mint ahogyan a számítógép közbeiktatásával készült munkák is visszaszínesednek.

Láng Eszter: Langianum, 2011 (elektrografika)

Láng Eszter: Langianum, 2011 (elektrografika)

Mert Láng Eszter művészete, mint ahogyan ő maga is, ízig-vérig életigenlő, pozitív és szabad. Az idő talán csak annyit tesz hozzá mindehhez, hogy mindeközben egyre bölcsebbé válik, anélkül azonban, hogy kíváncsiságából, nyitottságából bármit veszítene. Ez a kíváncsiság ma már rá mer csodálkozni a végső nagy kérdésekre is, ám a válaszokat nem sulykolni igyekszik, hanem párbeszédre nyitottan együttgondolkodásra hív. És ebben mindig benne van, hogy újabb kérdések adódnak, s újabb ösvények nyílnak Langianumban, amelyeken érdemes elindulni.

Visszakanyarodva Cseh Tamáshoz, annyit tehát megerősíthetünk: Láng Eszter valóban sokat próbált már, s így munkássága akár szakaszolhatónak is tűnhet, ám hogy „elég sokat” próbált volna, azt alighanem ő utasítaná vissza elsőként. Ilyen értelemben ez az összegző tárlat valójában erőgyűjtés: rövid pihenő az új próbák előtt.

Zsubori Ervin


Átvett újraközlés | Forrás: Susannicon
Készült 2014 szeptemberében, Szigetszentmiklóson; megjelent a kultúrportálon 2014. szeptember 18-án | Elhangzott 2014. szeptember 17-én Budapesten, a Magyar Műhely Galériában, Láng Eszter „Engrám. Honvágy a Paradicsomból” című kiállításának megnyitójaként

Egy derűs arc a szomszédból

Városrészünk egyik legderűsebb embere a temetkezési vállalkozó. Teljesen mindegy, milyen év- vagy napszak van, amikor kopott farmerjében és színes, kapucnis melegítőfelsőjében végigmegy az utcán, mindenkire mosolyog, aki az útjába kerül. Ez nem vicc, nem is egy Stephen King-horrortörténtet indító sora, ez a valóság itt mifelénk, Stuttgart egyik zöldövezeti negyedében. Én azóta ismerem, amióta pár évvel


A világ kirakhatóságáról

A Kisvakond, az még ment. Telč lenyűgöző főterén vettük, az egyik árkádsor alatti boltocskában, hatszög alakú, műanyag füllel ellátott, praktikus kartondobozban. Nem volt olcsó, 225 korona, az pedig 2002-ben még nyilván nagy pénz lehetett, de megérte. Az árat onnan tudom, hogy itt van most is a polcon, mert rendre túlélte a padlásra költöztetéseket, vannak ugyanis


Mi mindent köszönhetek Farkas Istvánnak?

Ezerkilencszázhetvenhét elején dr. Székács István pszichoanalitikus orvos, biokémikus váratlanul így szólt: tudok egy magának való festőt, Farkas Istvánt. Akkor már doktorátusom volt művészettörténetből, mégsem hallottam a nevét sem. Rohantam a Széchényi Könyvtárba (még a Múzeum körúton volt, a Nemzeti Múzeum hátuljában), és kikértem mindent, ami róla szól. Pataky Dénes 1970-ben megjelent kis könyve (Corvina Kiadó),


Elöljáróban

Amikor 65 éves koromban, a korhatár elérése miatt felhagytam a tanszékvezetéssel és az intézményigazgatással, de még 70 éves koromig taníthattam (mivel egyetemi tanár vagyok), barátaim, közeli ismerőseim azt javasolták, kezdjek bele az élettörténetem megírásába. Elvetélt kísérlet maradt, gyenge próbálkozás. Az Arnolfini Szalon szerkesztőjének, Zsubori Ervinnek a javaslata viszont nagyon is bevált. Azóta az ő kiadásában


Remarque szavai

Ez a megnyitóbeszéd nem vád és nem vallomás. Csak beszámoló szeretne lenni egy könyvről, amely az első világháború által elpusztított nemzedékről szól. S amely hozzánk is szól, akik így vagy úgy mail art alkotásokkal reagáltunk az V. Nemzetközi Spanyolnátha Küldeményművészeti Biennálé felhívására, amelyre patinás pecsétként Remarque emblematikussá emelt neve került hívószónak. Ha Remarque, akkor nyugati


Kettős látás

Az ember jobb és bal szeme általában ugyanazt nézi, de sohasem ugyanazt látja. Más a szög, máshonnan érkezik a fény, mások a szempontok. Mindez fokozottan igaz, ha az egyik szem elé még egy fényképezőgép is betüremkedik. Dancs Réka négy szemmel nézi a világot. Kettővel úgy, mint bármelyikünk. Nézi a tájat, a tévét, a Tejutat. Mikor


A 17-es számról

A 17 prímszám, csak 1-gyel és 17-tel osztható. Két páros szám, a 16-os és az igen népszerű 18-as közötti természetes szám. A páros a jin, a nőiesség, a páratlan számok a jang, a férfiasság princípiumai. A világban minden számmal kifejezhető. A számok a kozmikus rendszer, az ideák, a világ törvényszerűségeinek absztrakt szimbólumai, hierarchikus szintek jelölői.


S. Nagy Katalin: Amikor esszét írok…

Amikor esszét írok, menekülök az idő elől. Megállítom a múló időt. Megragadom az elszálló pillanatot. Csak a fehér papír van és a fekete toll, sorjáznak a sorok (mint vetéskor gyerekkoromban nagyapám lovai után), és egyszer csak már nincs is idő. Semmi nincs, csak a mondatokká formálódó szavak és a festményről készült színes nyomatok. Érzem a


Tavaszi létkérdések

Hiányérzetem van, ha nem hallgatok zenét, de ha zenét hallgatok, akkor lesz csak igazán hiányérzetem. (Robert Walser) Miután elmaradt a tél, nem kellett elcsomagolni a meleg holmit, csak a könnyed év végi depressziót naftalinba helyezni a télikabát mellé. A hirtelen meglódult tavasz új kedvet hozott, és az életkorhoz nem feltétlenül illő gondolatokat ébresztett – a